Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.
adat sem állt rendelkezésre s az egész elrendezésnél csak következtetésekre vagyunk utalva. 17. Győr várát középkori szokás szerint árok övezte. Feladata volt, hogy az ellenséget a falaktól távoltartsa. Ez az árok pótolta a Rábának azt az ágát, mely még a 13. században az egész Káptalandombot körülfolyta s a mai Jedlik Ányosutcánál szakadt a Dunába s egy valóságos szigetet alkotott. Mind a két városkapu előtt hid vezetett s az árok vizét a Rábából kapta. A Duna, a Rába és Rábca folyása a középkorban eltért a maitól. A Rába több ágra szakadva ért Győr vára alá s élszélesült deltájának környéke mocsaras volt. Épen ezek a mocsarak képezték Győr városának egyik fő védelmi berendezését. Még a legújabb korban is sok gondot okozott a szabályozási munkáknál a vizes altalaj és a védőtöltések különösen a Rába mentén sokhelyütt megsüllyedtek; főleg ott, hol egy régi ág medrét szelték át. Egy ilyen kényes pont például a mai Újváros déli sarkán van az uj Horthy-hid (» Hosszuhid») közelében. A mai Radó-tér nevü sziget, melyet a Rába és árapasztó csatornája alkot, csak a 19. században nyerte a szabályozás folytán a mai alakját, előzőleg jóval kisebb volt. A főfolyás a nyugati ágban volt. A Rába és Duna összefolyása már a szabályozással nyerte mai alakját. Itt ma a strandfürdő áll. Mert a 15. században jóval rövidebb volt, a püspöki palota északi része már a Dunára nézett. A Rábca még 1558-ban Abdánál ömlött a Dunába, mint Gregoriancz püspök említi 23 ) s 1560-ban a bástyák építésekor uj medret ástak, mely vizét a város alá hozta. A várárok szélessége átlagban 15—18 m. tehető, mélységük a Rába és Duna szintje különbségéből s a várárok okvetlenül szükséges minimális mélységéből adódik. Legalább akkorának kellett lennie, hogy vize egy gyalogost teljesen ellepjen. 18. Ilyen lehetett tehát Győr a 15. század fordulóján. Mint a bekezdésben említettem, 1529-ben Lambert Kristóf várparancsnok a törökök közeledtére felégette a várat, mert falai és elavult felszerelése nem kecsegtetett sikeres védelemmel. A lángok megemésztették Győrnek középkori várát, hogy aztán hamvaiból phőnixként feléledve az újkori várban Ferabosco tervei alapján modern alakot öltsön s hatalmasan megnagyobbodván, átvegye uj szerepét s betöltse hivatását, mint a nyugati keresztény kultúrának védőbástyája. 19. Győr várának birtokjoga nem tartozik szorosan véve tanulmányom tárgyához. Tekintettel azonban, hogy a birtokos személye, a várúr, nem közömbös a vár fejlődésére, alábbiak') Villányi: „Győr-vár és város." 7. lap.
