Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.

padozata felnyitható volt és innen a várfalak tövében álló ellenségre ko-, nyil-, vagy golyózáport zúdíthattak, esetleg forró vizet és szurkot is önthettek az ellenség nyakába. A falak erősítésére kívülről erős pillérek szolgáltak. A falak szerkezetéről nincs tudomásunk, nem tudjuk biztosan megállapítani, vájjon egyszerű tömör falak voltak-e, vagy az aláásás által történő összeomlásnak nagyobb szakaszon való megakadályozására boltozottak, vagy rétegesek voltak-e. A mai Sarkantyu-köz 3. sz. házának udvarát még középkori várfal zárja el s ezen több, kb. 3.2 m. fesztávolságú ív nyomát látjuk, melyek 1.8 m. széles pillérekre támaszkodnak. Nincs kizárva, hogy ezek a várfal védelmére szolgáló boltivek voltak. A falak vezetése, azok törése s a tornyok elosztása azt mutatja, hogy nagy súlyt helyeztek a jó oldalozhatóságra. Ebben a korban, melyről szólunk, vagyis a 15. század végén, már szakálas puskák s kisebb ágyuk voltak a védelem főfegyverei, bár ezek a számszeríjat még nem szorították ki teljesem Győr váránál a tornyok egymáshoz való távolsága átlagban 40—50 m. volt, tehát elég közel álltak egymáshoz s ez korábbi építkezésre enged következtetni. A tornyok egymáshoz való távolságát u. i. a védelmi fegyver hatótávolsága, lőtávolsága határozza meg. (A nyil kb. 50 m.-re vitt, mig a később feltalált számszeríj nyillövő távolsága kb. 70 m. volt, tehát a tornyok még a nyil idejében épülhettek, mert ezek átlagos távolsága 40—50 m.; a számszeríj használata idejében egész 70 méterig álltak volna egymástól.) A fennmaradt képek csak a még megmaradt csupasz fákat mutatják, semmi támpontot nem nyújtanak a vivó folyosó, sétálók elhelyezésére és szerkezetére. A középkor vége fele a faszerkezeteket már a falak belső oldalán helyezték el, a fölgyujtás veszélyének így kevésbbé voltak kitéve, mint a fal külső oldalán épült vívófolyosók, melyeket kezdetben a falba eresztett gerendák, később már kőkonszolok tartottak. Ez az elrendezés nélkülözte a falak védelmét, mi a tűzi lőfegyverek használata óta nagyon fontos volt. A tornyok féltestükkel a falsíkokból előre állottak, belül nem voltak zártak, hanem hátul nyitottak. Ezek tehát nem képeztek zárt egységeket s így a vivófolyosók átfutok lehettek. Miután azonban a falak már közvetlenül a Káptalandombnak voltak építve, az azokra való feljutás belülről könnyű volt. talán éppen a mellvédek lábazata a dombtető szintjében feküdt, így valószínűleg nem kellett a falrajutáshoz külön lépcsőkről, vagy létrákról gondoskodni. A tornyok belső nyitott oldalát deszkafal zárta el. A tornyok átmérője 9*/g—12 m. lehetett. 16. Északról kiindulva a várfalak mentén a püspöki palota előtt futó falszorító (latorkert 4- Zwinger) falának a főfallal való találkozási pontján állott az első négyszögű to-