Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.
volt ablaka, vagy lőrése. Ma természetesen úgy az egész folyosó, mint ez a helyiség teljesen sötét. A falbontás minden valószínűség szerint 1876-ból származik, midőn Zalka János püspök a beomlással fenyegető északi falat kívülről erős pillérekkel és falazattal megerősíttette, miáltal az egész északi front falsíkja ferde irányú lett. A folyosó tovább folytatódik az 5 m. hosszúságban 2 és 1 / 2 métert süllyed s itt derékszögben fordul. A pihenőt kis gótikus keresztboltozat fedi s a folyosóval szemben levő falában nyilas nyomait látjuk. Itt hajdani lőrést kell sejtenünk, mely szintén áldozatul esett az újkori bástyatöltésnek, épúgy, mint a folyosó folytatása, mely most már egész 0.6 m.-re megszűkül, s valószínűleg egy a Dunára nyiló ajtóhoz vezethetett. Ennek szintje már csak kb. 1 és 1 / 2 méterre lehet a víztükörtől. Ma ez a folyosórész is teljesen be van temetve. Az imént leirt egész folyosó-rendszer a nép száján mint » török pince « él, mások »osonkanak«, (Romer) vagy » menekülő folyosónak « nevezik. Célja ma sem egészen tisztázott. Lehetett őrjárati ut, de az sincs kizárva, hogy a végső menekülésre volt szánva, mire példákat a középkori váraknál találhatunk. 19 ) Nem osztozhatunk azonban Ráth Károly nézetében, hogy kirohanási ajtó volt, mert szűk volta miatt rajta egy ember is csak nehezen férhet ki, kirohanás rajta tehát teljesen lehetetlen. A folyosónak vége a palota északkeleti sarkánál ért napvilágra. 20 ) 14. Visszatérve a főkapu előtt húzódó falszorító (lator, vagy huszárkert, »Zwinger«) külső falához, azon még egy szögletes kiugró is volt, valószínűleg egy a külső falak és ezek bejáratának oldalozására szolgáló alacsonyabb torony helye. E mellett a feltevés mellett szól a külső fal sima felülete. A támpillérek a belső oldalon nyertek elhelyezést. A palota ezen egész védművének külső fala délen csatlakozott a külső vár kőfalához s így teljesen zárt udvart, lator, vagy huszárkertet (Zwinger) képezett, mely oly gyakori a középkori váraknál. Ennek létezése a metszetekből és a fönnmaradt tervből világosan megállapítható. A kapuja előtt valószinüleg még egy karópalánk is volt csapóajtóval. A falakat fából épített vívó folyosók (sétálók, gyilok-járók, németül Mordgang, franciául houard, latinul hurtita) koszorúzták, melyekhez a közlekedés a palota belsejéből történt. A várfal koronája ugyanis nem volt elég széles a megszállásra, ezért gerendákra vagy később kőkonzolokra faíolyosót építettek s azt nyerges cseréptetővel fedték. 19 ) Talán ezen menekülhetett Ciliéi Ulrik, midőn Rozgonyi Simon a várat ostromolta. 20 ) Győri Közlöny, 1860.
