Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.
ható. A kápolna alépítménye szintén gótikus kiképzésű s a boltozat bordáinak körtetagjai korábbi eredetre mutatnak. Nagylüchei Dcczy Orbán püspök Mátyás királynak kincstárnoka is volt, művészpártoló s fényűző korának méltó fia, aki állásának és királyi vendégei igényeinek megfelelő módon nagyobbította és díszítette palotáját. Ebben a korban már teljesen háttérbe szorult a várkastélyok erődjellege, s f olytatódott a 13. században megindult fejlődési folyamat, mely az erődjelleg rovására a lakályos kényelemre helyezte a fősúlyt. De ezek a »pallasok« még így is védelemre voltak berendezve, s főleg az ablakok voltak könnyen megszállhatók, az ajtók pedig eltorlaszolhatok. Ilyen berendezésűnek kell gondolnunk a győri palotát is. A nyugati és északi oldal falainak erős külső támpillérei voltak, a külső udvart a kastély várfalai zárták körül, ezek a külső várfalakkal függöttek össze és a Rába partról emelkedtek (a ma is még fönnálló Várbástya csak utólagos feltöltés). A védelem súlypontja természetesen a főkapun volt, amely a toronyból nyilt. A kapunyilás elzárására kétszárnyú erős fakapu szolgált, hulló ráccsal és gerendatorlaszokkaL Ennek nyomai még ma is megtalálhatók. A kapuoldalon vele körülbelül 18 méternyire párhuzamosan alacsonyabb fal húzódott, mely északon és délen csatlakozott a várfalakhoz, zárt falszorítót, latorkertet (Zwingert) (Z) alkotott. 17 ) Ennek bejárata szemben a főkapuval (A), egy kisebb kapu volt. E két kaput mindkét oldalon fal kötötte össze, úgy, hogy az átjárás ezek között volt, ujabb falszorítót képezett. E berendezés célja a kapu fokozott védelme s a bejutás megnehezítése. Az alacsonyabb falakat védők szállták meg, mögöttük voltak felállítva a kődobó gépek s később a kisebb ágyuk is. A külső várba betört ellenség, vagy esetleg akár magának a városnak föllázadt lakói, csak úgy juthattak a kapuhoz, hogy előbb a falszorosok védőit leküzdötték. A főkapu előtt azonban kereszttűzbe jutottak, mert a toronyból, a kapu fölött kiugró védő erkélyekből köveket, forró vizet és szurkot, nyil- és golyózáport zúdíthattak a vár védői a támadókra. Ez a külső falszorító (Zwinger) egész terjedelmében alá volt pincézve, s ez az alápincézés ma is meglévén, segítségével pontosan rekonstruálhattuk a falak irányát és a falszorító (Zwinger) alakját. Ezek a pincék valóságos kazamaták, ma átlagban 3.8 méter magasak, szélességük 7—8 méter. Téglából épültek s bizonnyal kaszárnyául és raktárul szolgáltak. Róluk történik említés 1561-ben a biztosok jegyzőkönyveiben, melyek szerint a régi vár területén fekvő nagy pincék nincsenek jól építve s 300 forint erejéig rajtuk javításokat kell végezni. A kazamaták északi falában kapunyilás volt, mely ma deszkával és földdel van eltömve. 17 ) „Zwinger" a Honvéd. Minisztérium katonai szótára szerint magyarul : kapuköz. Bárczay szerint az elnevezés nem elég szabatos, jobb kifejezés: falköz.
