Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után

vetettek véget életének, mint látni fogjuk. De végzetén már nem segíthetett volna semmi sem. Eltengődhetett volna akár még egy évtizedig is, hiszen Raul példája megmutatta, hogy előkelő vendé­gek szerepeltetésével lehetett még egy kis életet hazudni, egy kis erőt önteni az elaggott német múzsa elmeszesedő ereibe. De lássuk a polémiát, a német szinészet halálharangját. Egy ismeretlen jzr. polgár tollat ragadott megtámadott fele­kezete érdekében a Győri Közlöny június 11.-i számában. Azt mondja, hogy nem csuda, ha a zsidók nem pártolják a magyar színészeket. Ezek nem egy alkalommal ütnek »bizonyos« felekeze­ten. A június 14-iki szám a zsidó elemi iskolát vádolja vele, hogy közönséget nevel a német színháznak', mert német nyelven tanítja a hittant. (!) Október 29-én a Győri Közlöny ismét a német szinészet ellen fordul. A jövőre nem szabad német társulatot a színházba eresz­teni. Avval is érvel B., a cikkíró, hogy a magyar szinészet »tavval« rosszul ment, a német pedig telt erszénnyel távozott el. A német szinészet kárt csinál. Ha a németek valamely újdonságot bemutat­nak, a magyarok már nem számíthatnak telt házra, mert hiszen a darab »elveszte az újdonság kecset«, tehát vonzóerejét. Győr ma­gyar város, mint Berlin német, vagy Paris francia. Csak magyar szinészet kell itten. B. cikkíróval szemben Stef. veszi védelembe a német szinészetet a nov. 5.-i számban. Nem kell félni a német sziné­szettől. Erős lábon áll a győri magyarság; ha néhány hétig itt van is a német, nem árt. Ahány nyelvet beszélünk, annyi embert érünk. A magyar különösen rá van utalva több nyelvet megtanulni, már pedig a német nyelv megtanulására jó iskola a német szinház. »Vagy talán, aki németül is beszél, nem lehet jó hazafi?« Sz. sze­rint Z>.-nek fáj, hogy jól ment Raul dolga. Miért nem jói? Mert világhírű egyéniségek szerepeltek itten. Itt volt Buska, Baumeister, Sonnenthal, Lewinsky, Knaack Tewele, megannyi csillaga a bécsi színpadnak. »Uyeneket nem mindennap lehet egy kis város szín­padán látni.« Ne gyűlöljük az idegeneket! Cseppet sem aggod a mas. ha jövőre is hozzánk jönnek a németek, mi azért magyarok ma­radunk. November 8-án B. felel 52.-nek Se hideg, se meleg cimmel. Mételynek nevezi a német szinészetet. Ifjúságunk romlott. Kinek köszönhetjük? Az ő Szép Helénájuk, Szép Galatheájuk, táncuk! és modoruk a színpadon többet ártott a magyar művészetnek és er­kölcsnek, mint ártott hajdan a török', a tatár a nemzetnek. Nyel­vet az iskolában, nem a színházban kell tanulni. Győr magyar vá­ros/ A német szinészet miatt mondják, hogy Győr német város. »Pedig ezt irták rólunk a színészek közlönyének 1 utolsó számában is!« Ez ellen tiltakoznunk kell! El a németekkel ! Csak magyar szí­nészeknek szabad a szinházat kiad'ni. Nyelvében él a nemzet! Felesleges megmondani, hogy ő.-nek nem volt igaza, amikor a német szinészet nyakába varrja az erkölcsi romlás sárgafoltját, hiszen a magyar szinészet egy cséppel sem volt szemérmetesebb a németnél, a fennmaradt magyar műsorok így mutatják. Ezt B. is

Next

/
Thumbnails
Contents