Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Halasy-Nagy József: A művelt ember

bele a művelődés folyamatába, hogy »az embert általában és a műveltségre törekvőt különösen az a tudat, hogy nagy történeti, társadalmi és transzcendens természetű közösség tagja, meg kell, hogy óvja attól, hog}' a pillanat játékává és a „divat bolondjává" váljék «. Érthető tehát, ha minden művelt ember lelkében van bizonyos konzervativizmus: a mult kegyelete él benne. Azé a múlté, melynek folytatása a maga élete, s amelynek ajándékai adják meg létének az alapját. Ez a kegyelet azonban nem elfogultság, mert hiszen a müveit ember a mult értékét is állandó értékmérők segítségével, örök ideálokhoz mérten itéli meg. Építő akarat lakozik benne, mely tudja, hol és mit kell építeni, s ennélfogva tudja azt is, hol és mit kell lerombolni. De rombolni a rombolás kedvéért, vagy újat építeni pusztán az újság ingerétől űzetve sohasem kedves előtte. Ha ezeket a jellemvonásokat még egyszer átgondoljuk, könnyen belátjuk, hogy a művelt ember lelkét bizonyos emelkedett gondolkodás tűnteti ki. Fölötte áll a világnak, s nem merül el benne. Éppen ez adja meg neki azt a bölcseséget, mely az egymással ellentétes helyzetekben is eligazítja őt. A lélek benső nyugalmának, emelkedettségének és bölcseségének szinte iskolás példájaként szokás Goethét emlegetni, akiben az európai műveltségnek valóban egyik legtisztább megtestesülését szemlélhetjük. S ha az ő életére és munkásságára gondolunk, igazat adunk neki, mikor azt írja: »Messze utakon és tartalmas életen át hosszú évekig becsülettel igyekezve, mindig kutatva és gondolkodva, el nem zárkózva, de gyakran csiszolódva, hiven ragaszkodva a régihez, jóakarattal fogadva az újai, mindig derült lélekkel és tiszta szándékkal, így mégis csak sokra viheti az ember az életben. De nagyon tévednénk, ha abba a hitbe esnénk, hogy a műveltség csupán a lélek értelmi oldalának kiművelésében, nemes tartalommal való gyarapításában és a vele bánni tudásban rejlik. Az egész embert az értelem nem fejezi ki : az érzelmi és akarati oldal talán még ennél is fontosabb tényező személyes mivoltunkban. Az érzelmek a legszubjektivebb lelki élmények, s a művelt ember arra törekszik, hogy tárgyi szempontoknak rendelje alá a maga életét. Az érzelmek megtisztulására törekszik tehát. Elsősorban olyan erkölcsi készségeket óhajt kifejleszteni önmagában, melyek fékei lehetnek az önzés természetes indulatának. Tudatában van annak, hogy senki sem él és élhet önmagában, hanem embertársaival közösségben. Ezért oly fontos a jó modor és a helyes viselkedés, — úgyannyira, hogy a köznapi jelentésben szinte ezt szokás műveltségen érteni, s a sietős életű mindennapi lélek hajlandó ezzel mérni az egyes ember műveltségét. A jó modor ugyanis a legjobb eszköz arra, hogy az együtt élő emberek kikerüljék az állandó súrlódásokat, összeütközéseket, s életenergiájukat ne kelljen az ilyes-