Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban I.
a gyakori gazdacsere Győr védelmi eszközeinek csekély értékére enged következtetni. Nyugati értelemben vett várak nálunk csak a mongoljárás után épültek, mikor Béla király felismerte, hogy csak erős várak tudnak ellenállani a mongolok támadásának. A magyarok Ázsiából, mint sátorlakók jöttek s a sátorról csak lassan tértek át a kőházakra. Az ázsiai sátor, a jurta, világos, egészséges és levegős, szőnyegekkel, állati bőrökkel dúsan felszerelve, kellő oltalmat nyújtott az időjárás viszontagságai ellen. Külföldi krónikások a fejedelmi sátrak fényűző pompájáról emlékeznek meg és teljesen egyenrangúnak tartják a külföldi fejedelmek lakásával. A középkori kőházak és várak szűkek, rosszul szellőzőitek, apró ablakaik folytán sötétek, dohosak, néha bűzösek is voltak s hemzsegtek bennük az élősdiek. — Inkább csak veszély idejében lakták őket. Érthető, hogy a mindig pompa-szerető magyarok idegenkedtek tőlük. 1 ') A mongoljárás egyik tanulsága a kővárak fontossága volt! A jól megerősített várakkal a lovas hadak alig tudtak megbirkózni. (Lásd Pannonhalmát.) A várépítés akkori módjára jellemző, hogy általában a dombok tetejét szabályozták, melyekre építkeztek, s rajta a magassági vonalát követve földhányásokat emeltek (ott, ahol követ találtak, ezt is felhasználták) s az előttük húzott árkok kiásott anyagát a mellvédek további emelésére használták. Bőségesen alkalmazták a fát, s minden oly tereprészt, mely a védelemre alkalmas volt, vagy amelyet az ellenség kihasználtatott, az erődövbe belevontak. Az építőanyagokat a hely színén termelték ki, kerülték a messze vidékről való anyaghordást. A földhányásokra védelmül fát raktak s akarópalánkok és fonott rőzskerítések korán szerepelnek; s ezeknek- az időjárás viszontagságai ellen való megóvására faborítást használtak s így már valami kezdetleges fajta járdára, vagy körfolyosóra következtethetünk. Ez a rendszer a föld- és fasáncok rendszere, az ú. n, iv rem/-típus, Oroszországban általános volt, sőt a balti országokban még a 16. század végén is sűrűn alkalmazták. A magyarok oroszországi vándorlásaik közben ismerkedtek meg vele, emlékét felújították és fenntartották későbbi lengyelorosz összeköttetéseik. (Gyalókay.) A római kőépítkezésű rendszer Olaszországban és Délfranciaországban még előfordul, de már északabbra nem igen található. 4. A megerősített városok tulajdonképen nem egyebek, mint nagyobb terjedelmű várak. Védelmi berendezésük is ugyanezen elvek szerint történt. De mig a váraknál elvileg csak egy bejárat volt, az utakat is tőlük távolabb vezették, mert lehetőleg minél kevesebb idegent kívántak látni falaikon 6 ) Varjú Elemér: Magyar várak, 20. 1.
