Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban I.
belül, addig a városok elllenkezőleg épen arra törekedtek, hogy a forgalom rajtuk keresztül bonyolódjék le, azt akarták, hogy minél több idegen jöjjön falaik közé, a környék lakói itt szerezzék be összes szükségleteiket, 7 ) s hogy a bejutás lehetőleg könnyű legyen; ezért legalább is két kaput építettek. Eredetileg minden városnak volt egy magja, ez a belső, vagy fellegvár. E körül telepedett le a békés polgári lakosság, s védelmül házaikat lassanként szintén övezettel vették körül, mintegy elővárat építettek. Így a hódítónak először a várost kellett elfoglalnia, hogy a belső vár megvívását megkísérelhesse. Minden városnál ugyanazt a fejlődési folyamatot látjuk: a belső várkastély falai alatt van a város, melyet körülsáncolnak, árkolnak. Amint aztán a város fejlődött, újabb körfalakat húztak s ez a folyamat szükség szerint többször is megismétlődik. Ritkán pusztult el egy város annyira, hogy teljesen újra kellett volna építeni. Rendesen még kellő pénz sem állott rendelkezésre a gyökeres átépítéshez, ezért rendszerint a régi falakat húzták újra fel s így legtöbbször a mai alaprajzból is kiolvasható azok vonulata és vele általában a város egész fejlődése. 5. Győr város fejlődése három jól meghatározható részre osztható. Az első az ókori rész, az első településsel kezdődik, s a római idők fejlődésén és a népvándorlás hányattatásain át Szent István intézkedéséig tart, amikor Győrt vármegyei és püspöki székhellyé tette. Innen veszi kezdetét a második, a középkori rész, mely a 16. század közepéig tart, a vár újolasz bástya-rendszerű várrá való átépítéséig. Ezt követi Győr várának harmadik, az új kora, amelyet a bástya-falak végleges lerombolása fejez be. A sok vihart és sok dicsőséget látott falakból napjainkra már csak a püspökvár bástyája s elszórt töredékek maradtak meg, de még romjaikban is ékesszólóan beszélnek Győr egykori nagyságáról. 6. Győr középkorának, kereken fél ezredévnek történetéről kevés tudomásunk van, írott kútfőink alig mondanak valamit. Annyi tény, hogy itt vár volt s ez a Rába, Rábca és Duna találkozásánál levő dombon, a Káptalandombon állott. A mongoljárásig is fontos események színhelye, tehát terjedelmesebb volt s volt hadászati értéke; átélt ostromokat, többször érte tűz és pusztítás. A Káptalandomb Győrnek legrégibb és jól beépített része s mint püspöki és káptalani tulajdon, gazdát nem cserél, benne új építkezések nem igen létesülnek, s így ásatások nem igen lehetségesek, a föld tehát tovább őrzi a mult idők titkait. Hogy a mongoljárás után történtek nagyobb építkezések, az kétségtelen, de hogy a középkorból mi maradt ránk, azt ma már csak nehezen tudjuk kitapogatni. A 7 ) Ide vág Győr V. István által megerősített szabadalma.
