Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában
bűnös kétségbeesése, lelkiismeret furdalása nincs meg nála. Szerinte a szakítás nem bűn, hanem jogosult életmód-választás volt. Éva szavaiból is kivehető ez : Bűn-e az, ha\más utat választunk, mint amit Isten feltűzött? (305 sor.) E szavakból Éva olyan vélekedése is kiérzik, »hogyiha Isten adott eszet, akikor miért ne használjuk és miért ne éljünk az ész alapján 'kiieszelhető egg másik életmódom?« Ki mondhatja azt vétkjesebbnek, mely éltetve melegít? (314 sor.) Voinovich is úgy érzi, hogy Éva »bizonyitasa oly szabatos, mintha logikai könyvből tanulta volna«, A szakítás tehát nem bűn, hanem választás az Isten által elétartott és az ész alapján kieszelhető két! — egyenlően jó — életmód közül. » Ádámé nem törődik Isten haragjával, nem hogy »elhagyott« lesz 1 , ő erőt érez küzdelmere« —írja Kapi. S bűnt nem ismer ő, nem esik bűnbe! (Alexander, Szász Károly.) A paradicsomot is Önkiént hagyja el és nem azért, mert bűnös, mert kikergetik. Önként hagyja el, mert »ura akar lenni sorsának «, (Alexander.) A bűnösök' helyett a jövőjülkben bizó egyénéket látunk a III. szín elején. Ádám a mű folyamán sem érzi magát bűnösnek!! A küzdő Ádámban sincs bűntudat. (Kapi.) A színek életmódja sem bűnös, ő csákj rossz (társadalmi élet szempontból, a történelem sötét jelenetei szempontjából is helytelen). De a miű végén Ítélkező Úr sem szól bűnös életmódról. Madách Ádámja itt sem egyezik a bibliai Ádámmal, amint nem 1 egíyezett a III. szín elején sem. Nem reszkető bűnös áll az Ür előtt, hanem' Voinovich szerint is a kétkedő kér választ kétségeire. (26.) A Jób alakija tűnik fel előttünk: a bűn teljességéből hiányzik valami s ennék! a II. színtől a XV.-ig terjedő részben kell eldőlnie s ha az Ür a XV. színben sem nevezi Ádámot bűnösnek (semi életmódjáért III.—XIV. szín, sem az almaszakítás miatt), nem Sisl ítélkezik felette. Az Ür szerint 6 ) nincs bűnös Ádám, hanem egy 1 megtért, kit kegyeibe vesz (4036. sor), tanáccsal lát el. Kit »biztat, 'kit magához fogad« — Voinovich szerint is. Mindebből, úgy velem, mind bizonyosabbá lesz, hogy Ádám és az Úr a Jób és Isten szellemébén áll előttünk. Ha a megindulásnál Ádám elválása Istentől nyersebb formában "történt is, m5nt Jóbnál, azért a megért nem leljük fel a bűnbeesés vétkét, hánemi a modern kételkedést. A modern Jóbot. És további szerepében Madách Ádámja ideáljis céljaiért ép úgy Istennek szivében küzd (Kapi 7 old.), mint Jóbtól olvassuk a kisértő baratókkal való vitában. Madách Ádámja pedig a meglhajlásnál (4022.) nem lehet más, mint Jób. Hogyan lehetne ez a bűnbeesés Ádámja miikor az nem haljlík meg Isten előtt az ítélet után (előtte még kevésbbé). És Madách Ádámja úgy szól az Úrhoz, miként Jób' és kérdez kételyei felől, mnit az, míg a bibliai Ádámjának nincs szava a Mózes I. k. 3. r. 14— 24. pontjainál. Ádámon tehát Jób fővonásai láthatók a III. színtől végig 1 . f) Nem is lehet az, mert a 4022. sor útján előzőleg meghajolt Isten előtt és az Ür e helyen elhangzott elsŐ szavával kegyeibe vette (4036. sor).
