Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában
Igy és nem a másik alapján értjük meg a cselekvény, az alapeszme elgondolását. De bizonyossá válik az is, hogy a Jób-hagyomány ép úgy él végig a műben, mint ahogyan a bib|iai bűnbeesésről többnyire gondolják. A fővonásokban mindkettőnek! hatása él. Van hasonlóság is e két hagyomány közt. hiszen mindkettő alapjában az ember (ki egyikben Ádám, másikban Jób nevet visel) meg 1k(isértésének példája. Az Úr mindkét helyen átadja kisértésre az embert. A gonosz mindkét helyen kisért. Eltérés közjtülkr az eredményben, illetve befejezésben van. Azt hiszem, mindnyájunknak meg kell hajolnunk Madách geniá'itása előtt, mellyel e hagyományok mélyén levő most vázolt érte met félismerte és feldolgozta, jellegzetességüket kiragadta, összefonottan felhasználta saját műve kialakításához. Ez cáfolja azt a feltevést is, hogy Goetthe, Byron vagy Milton művéből vette a hagyományok! eszméjét. A F aast, dizaines talán Az elveszeit paradicsom is egészében ihlet-és gondolatébresztés alakjában hatással volt íróra; de hogy az író a biblia két hagyományából merített, azt a genesis külső vonásainak rajzából és a Jób hagyomány eszméjének 7 ) felhasználásából látjuk. S látjuk 1 azt is, hogy a Jób története nemcsák az első jelenetekben és nemcsak mellékes támasza volt; hatása ott van mindvégig. Szinte azt lehetne állítani, hogy a bűnbeeséssel indul meg: Madách eszméjének! (thémájának) meséje (az e lszakadás) és a Jób-hagyománnyal fejeződik be (a visszatérés, meghajlás). Megállapítottuk tehát, hogy Madách két hagyományra támaszkodott nagy műve megírásánál ; önkéntelen merül fel most a kérdés, hogy van-e valamelyiknek vezető szerepe? / Jóllehet a kutatók Jób történetének hatására is rámutatlak, ma is az a köztudat, hogy a genesis volt főforrása. Ennek egyik okát abban látom, hogy a II. és XV. színben előadottak erősen hasonlítanák a csábításhoz és a'maszakításhozj illetve a megváiltás kijelentéséhez és az ítélethez. Másik ok 1 a mű első bírálóinak) véjleménye, mely erősen hatott a későbbi kutatókra is és több vagy kevesebb hangoztatással ma is él. Végül a genesis mellett szólt a négy szereplő is_ mert a Jób-hagyományban csak három alak (főalak) van. Ezekkel szemben a Jób-hagyomány hatását látszólag csalk gyengébb érvek támasztják alá. Tanulmányomban ennek ellentmondottam és tagadtam a genesis vezető szerepét. Állításom kifejtésére először a mű alakját mérlegelem 1 . Ügy látom, hogy Madách Ura inkább a Jób-hagyomány Istenéhez hasonlít. Ezt nemcsak az Urnák az I. színben Luciferrel folytatott beszéde és nemcsak a II. szín végén az ítélettől való félreállása alapján gondolom így, hanem legfökép azért, mert a XV. színben az Ür Ádámot nem ítéli él, hanern "kegyeibe fogadja, biztatja. Nemcsak az Ür fellépése az ördöggel szemben és á darab megindulása hasonló, hanem a befejezése is oly szorosan egyező, 7 ) Voinovich is.
