Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben II.

Dunántúli írók — Erdélyben. Adalék az Erdélyismeret történetéhez. — Második, befejező közlemény. — III. Báró Wesselényi Miklós személye vonzotta Erdélybe 1845ben egyszerre és együtt a Dunántúl két nagy fiát: Deák Ferencet és Vörösmarty Mihályt is. Deák és Wesselényi már évek óta meleg> benső barátságban voltak. Közös eszmékért hevültek s az eszmékért folytatott küzdelem módozataira nézve is egyetértettek. A közösen vallott nagy elvek és az együttesen megvívott politikai küzdelmek kifejlesztette közéleti kapocs a kölcsönös személyes vonzódás és rokonszenv áltat'magán és családi viszonylatban is bizalmas, meghitt ragaszkodássá bensőségesedért. Wesselényi fia keresztatyjának s végrendelete egyik végrehajtójának kérte meg Deákot. Viszont Deák is hasonló baráti gyöngédséget tanúsított Wesselényi iránt. Mikor Wesselényi 1844 szeptemberében Deáknak tudtul adta, hogy elvesztette szemevilágát s kérte, hogy látogassa meg, Deák azonnal indulni akart' Zsibóra. Fontos politikai ügyek s gazdatisztjének távozása miatt azonban e látogatás a következő év tavaszára maradt. Wesselényi Deáknak májusra ígért látogatását boldog Örömmel *várta s a politikai barátság szimpozionjává akarta avatni. — Ugyanakkorra meghívta Zsibóra Kossuthot, Kemény Zsigmondot, Kovács Lajost^ Eötvös Mihályt, Ujfalvy Sándort és báró Wesselényi Ferencet, kik közül azonban csak Kemény és Kovács Lajos jöttek el. Deák meg úgy ígérte, magával viszi Beöthy Ödöfht és Klauzál Gábort. Klauzál Gábor elmaradt s helyette Vörösmartyt sikerült rávennie, hogy együtt látogassák meg Wesselényit. Vörösmarty szívesen vállalkozott a látogatásra mintegy viszonzásul és köszönetül is azért a kedves figyelemért, hogy Wesselényi ép az időben szívesen fogadta és elfogadta Vörösmarty fiának keresztapaságát. Deák és Vörösmarty Nagyváradról, hol Beöthy Ödön csatlakozott hozzájuk, kis Kerülővel Debrecenen, Nagykárolyon. Székelyhidon és Szilágy somi y ón át május 6-án dé ben érkeztek meg Zsibóra s május 15-én reggel mentek el onnan. A megjelent vendégbarátok száma jóval kevesebb volt, mint a meghivottaké, de az a kilenc nap, amelyet Deák itt kiváló szellemű politikusok és jó barátok társaságában töltött, mégis méltán nevezhető zsibói szimpozionnak. Miről társalogtak és min taríács-