Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben II.
koztak a zsibói szimpozion tagijai? — sajnos, feljegyzések nem beszélnek róla. Ferenczi Zoltán, Deák Ferenc életirója azt mondja, hogy é napok természetesen főleg politizálással teltek el, mire a védegylet, gyáralapító társasági, gróf Apponyi és br. Jósika kinevezése, az adminisztrátori rendszer, a partium, az unió, Wesselényi legkedvesebb tárgya, bő alkalmat adtak! 21 ) Zsibóról Deák és Vörösmarty Kemény Zsigmonddal együtt 15-én este Kolozsvárra érkeztek. Hasztalan igyekeztek' az ünnepeltetést kerülni, másnap, 16-án köztudomásra jutott jelenlétük. Ünnepe volt e nap Kolozsvárnak — számol be az egykori tudósítás —_ melyet minden jó keblű polgára kegyelettel ült meg; mert lehét-é igaz magyar, kinek keble e két férfiú csak nevének hallatára is, mennyivel inkább körében szemléltére, magasztos érzettel fel ne dobogna? Mennyiben rövid itt mutatásuk ideje lehetségessé tevé, külső jelek sem hiányoztak e honfiérzelem nyilvánítására: főbbjeink versenyezve iparkodtak a kedves vendégek itt töltött kevés perceit kellemessé tenni; fiatalságunk fáklyászenével s üdvözlő beszéddel tisztelgett. Este tiz óra tájt több mint száz fáklya világánál a heflybeli hangászkar indulója mellett t roppant számú minden osztály s karbeli nép ment a nagy kaszinó szállásáról kiindulva gróf K. S. ő nejshoz, ki ismert szíves vendégszereteténél fogtva barátságos estebédre hivta meg az ünnepeltekét. Itt az uriïak előtti vásártéren nagyi kör képeztetvén, háromszoros üljenharsogás s mégdicsőült Kölcseynk Hymnusának a 'tisztelgő fiatalság általi eldallása után egy ifjú barátunk csinos beszéddel tolmácslá a közérzelmet. Üdvözlé ő a (nagy Deákot, kivel az ég jó kedvében áldott meg| egy nemzetet, kinek hónáért lángoló keble tisztaságát soha önzés, pártérdek nem "homályitá, s jellemszilárdsága s szellemi felsőségének tisztelve hódol minden vélemény feleikezet. Örömét, mindnyájunk osztatlan Örömét fejezé ki, hogy Kolozsvár történetszentesítette falai között üdvözölhetjük a nagyobb testvérhonnak e kiét derék fiát; testvérhonnak, melynek testéből átkos pártviszály által kiszakasztva, e (kis honrész önerején nem bírja az izmosabb iker haladó lépteit követni. Betegnek monda e nemzetet, s Deákot orvosánaki, kl a gondviseléstől küldve van, hogy gyógyítson. Áldást esde a nagy honfi életére, sikert nemzeti átalakulásunk körüli fáradozására, hogy egykor, kiket most tisztelet s barátság lánca fűz hozzá, mint ugyanazon eggyéforrf közanya gyermekeit láthassuk^ egymást. Üdvözlé a koszorús dalnokot — Vörösmartyt — ki nemzetünknek szintén büszkesége s azon óhajtással végzé beszédét: tartsa meg Isten őt sok időn át nekünk s érje meg, mit apáink meg nem 'érhettek, hogy: midőn a magyar nemzet két hazája egyesülésének nagiy napját ülendi meg, ő dicsőíthesse lantjával az ünnepet. Harsány éljenzés követte e beszéde^ s Deák Ferenc, ki derék útitársával együtt a fáklyáskÖrbeni megjelenésökkel örvendeztette meg a tisztelgőket, lélek" és szívható s adná Isten, mindazok keblében, kik hallották, magasb ihletű szent igéik gyanánt örökre megőrzendő szavakkal válaszolt. 21 ) Ferenczi Zoltán : Deák élete. I. k. 452. 1.
