Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.
vágott neki az ismeretlen területnek. Pedig jól tudta tapasztalatból, hogy a tervszerűen előkészített utazás hasonlíthatatlanul élvezetesebb, hasznosabb, kevesebb idő és pénzpocsékoiással jár, mintha valaki csak a jó szerencsére bízza magát. Az igaz, hogy a jó szerencsére előleges tanulmány, térképek és jó úti felszerelés mellett is szükség volt az akkori közlékiedési viszonyok között. Széchenyit is csak jó szerencséje mentette meg attól, hogy ökörfogaton utazzék Báródtól Feketetóig. Ez a mindössze száztíz éves adat mindennél "'világosabban szemléilteti a két ország között levő forgalom könnyűséget és gyakoriságát. Széchenyi erdélyi utazásának tapasztalatait és emlékeit részletesen megörökítette naplójában. 11 ) E feljegyzések alapján Széchenyit nyomon kisérhetjük s világosan megállapíthatjuk, hogy az ő éles, nyugtalan szeme Erdélynek mily sok, változatos, lényeges természeti és szellemi vonását vette észre s 'ítélte -meg' többé-kevésbbé helyesen. Megjegyzendő, hogy a szolgálati jeggyel utazó daliás huszártisztnek és a gazdag főúrnak kinyalt minden ajtó mind a polgári és katonai hivatalos körökben, mind a társadalmi és magánéletben. Utjának, melynek iránya és kiterjedtsége nagyjában azonos a Kazinczyéval, főbb állomásai a következők: Feketetó (jul. 13), Bánfihunyad, Kolozsvár (14—15), Nagyenyed (16), Gyulafehérvár (17), Nagyszeben (18—20), Sárkány (21), Brassó (22—24), Fogaras (25), Medgyes (26), Küküllővár (27), Gyulafehérvár (28), Kolozsvár (29—30), Bonchida (31), Zsibö (aug. 1), Hadad (2), Mezőpetri (3), Debrecen (4). A már világlátott Széchenyit is meglepte Erdély természeti szépsége. Egészben véve Siciliához, épen Lentini és Cestelgerone vidékéhez hasonlítja. Csak a tenger hiányzik innen, valamint Brassó vidékének a szépségéből is. Ennek szépsége Korfut juttatta eszébe. Rapszodikus gondolkozással fel is teszi a kérdést: mivé lehetne Erdély, ha tenger venné körül? A Királyhágót és környékét rendkívül festőinek találja s a ík'arintiai Ponitafelhez hasonlítja. A Bánfihunyad—Kolozsvár között elterülő vidékről ellenben azt jegyzi meg, hogy Erdély legutálatosabb része, mig Hátszeg és vidéke a leggyönyörűbb. 12 ) Élvezi a szivemelően szép kilátást Kolozsvárra úgy a Fclekitetőről, mint a Fellegvárról. Kolozsvár fekvése a siciliai Trapánira emlékezteti. Megbámulja Segesvárt, Marosujvár modern mívelésü nagyszerű sóbányáját, a Törcsvári és Vöröstoronyi szorosokat, fejtegeti ezek hadászati fontosságát, nagyon kedvesnek látja Brassót, szépnek Küküllővárt, a szombatfalvi kastélyt, Szeben környékét, Feketehalom községet, mint a szászok legszebb faluját stb.... Az emberi alkotásokat is figyeli, különösen az útak'at. Feketetóig árvizmosta az országút, onnan Bánfihunyadig kitűnő. Bánfihunyadtól Kolozsvárig ismét mindenütt rosszak az utak. Kitűnő u ) L. Gróf Széchenyi István Naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta dr. Viszota Gyula. A Magy. Tört. Társulat kiadása. 1926. II. k. 172—199. I. Jellemző, hogy Széchenyi erdélyi utazását külön lapszámmal jegyezte fel. 12 ) Ez utóbbi megjegyzést csak hallomás alapján teszi, mert Hátszegen nem fordult meg.
