Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.
a szászsebes—nagyszebeni útszakasz s általában a jszászföftdi utak, noha sok-sok helyt csak parasztfogattal lehet (közlekedni. Észreveszi, hogy a Bukarestbe vivő utak között a-vöröstoronyi a legjobb. Általában úgy látja, hogy Erdélyben az utaknak és ludaknak mintha külön hatalommal biró parancsnoka vojna, ki szereti a maga foglalkozását. Ä terményeket is figyeli: a kitűnő marosujvári' sót, a borszéki vizet, a medgyesi jó bort {külön is felemlíti. Marosujvárt nemcsák a bányaművelés technikájáról tájékozódik alaposan, hanem a bányászok szociális viszonyairól is. Jóleső érzéssel jegyzi föl, hogy a mintegy háromszáz munkásnak jó keresete van, egészségesek, megelégedettek, magas korig élnek, egészséges utódokat szülnek. A negyven évig dolgozó munkás nyugdíjat, az ötvenig dolgozó ezenfelül még ezüst kitüntetést is kap. Az egésznek élen egy; kamaraispán áll, akit Erdélyben méltóságosnak titulálnak. A lótenyésztés iránt is érdeklődött mindenütt. Általában elégedetlen volt ezirányu tapasztalataival, kevés ló nyerte meg tetszését. Biráló szemmel tartja számon, hogy Bánfy Farkas hunyadi kastélya, házanépe, életmódja mily piszkos. Kolozsvárt a házsongárdi temető lepi meg mondván, hogy Kolozsvárnak öt vallásfelekezete s csak egy temetője van. Az erdélyi vallási türelmesség eme jelének csodálkozó feljegyzése után francia nyelven a következő reflexiót fűzi: Ha a vallás a legmagasabbrendü szellemiség gyümölcse és ha a türelmes-ég a vallásnak a csúcspontja, akkor ennek valóban szembetűnőbb bizonyságát Kolozsvárnál nem láttam. Majd ismét németül 1 :; ) folytatva, kérdi: Sollte man aber nicht über sich selber weinen, wenn man den Religions Wahn sich bis in das Reich der Todten verirren sieht? A kolozsvári színház megfelel a város nagyságának. Nem nagy, de csinos és takaros, csak kellő világítás híja, hogy egészen kényelmes legyen. A brassói színházat is elég kellemesnek találja. Nagyenyeden különös érzés fogja el, látva, hogy milyen piszkos, alacsony kaszárnyában kell laknia és élnie egy huszárezredesnek, gróf Serbelloninak. Elkeseredéssel gondol arra, hogy majd tiz év mulva^ mint ezredes talán ő neki is egy ilyen alacsony, piszkos épület lenne a jutalma. A világért sem cserélne SerbelloniváJ. El ,/an határozva, ezt erdélyi utijegyzeteiben külön is fölemlíti, hogy csak az őrnagyságra vár s aztán kíiilép a hadseregből. Hogy a Bethlen-kollégiumot is megnézte, észrevette volna, arról nem tesz említést. Szebenben a Római Császár nevű szállodában lakott, melyet rossznak és piszkosnak talált. Figyeli s biráló megjegyzésekkel illeti az embereket. Megfordult katonai és polgári körökben, magyar, német és román társaságban és pedig mindig a legelőkelőbb, a legvagyonosabb főurakéban. Tehát tapasztalatai és megfigyelései is elsősorban ezekre a körökre vonatkoznak'. Csupán Medgyesről van egty szállodai élménye. A vendéglőben, hol megszállt, négy-öt, a lósorozás körül milliós visszaélések miatt vád alatt álló tiszti társaság étkezett, kiknek perét épen akkor tárgyalta valamely bíróság. Megjegyzi, hogy , Széchenyi A'ap/őjának nyelve mindenütt német.
