Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.
'ben, bogy a (magyar utak és utazások kelet nyugati irányban sokkal gyakoribbak, könnyebbek és rövidebbek, mint fordítva, pl. Pozsonyból Brassóba, avagy a Dunántúlról a székelyföldre. Hiába, törvény és tapasztalat, hogy a nagyobb rész jobban Vonza a kisebbet s hogy hegyvidékről könnyebb le- és kiszállani a síkföldre, mint innen nagy fáradsággal nekivágni a rengeteges, át sem tekinthető hegységeknek. Európai pszichológia az, hogy nyugat felé a hasonlóságot keressük és tartjuk nyilván, mig keletre a (különbségeket. Kisfaludy Sándor sem gondolkozott máskép. Ezért oly szabatosak megállapításai a határon s ezért búcsúzott oly felindultsággal — hazájától azon a szép tavaszi alkonyaton. Végre tovább indult Erdélybe s mint egykor az ősz Peterdi Budán, ő is sok újat meglepetve látott s lépten-nyomon nőtt csodálkozása. »Nyires nevezetű faluban kellene meghálnom — beszéli tovább említett levelében, — gondold el, mint 'kellett elszomorodnom: Erdélyben, hol magyarokat véltem lelni, mindjárt első helységében egy lelket sem találtam, ki magyarul értett volna. Mind oláhok lakják. Búsultam, nem is tudtam aludni. Általában végigutazván Magyarországot és összehasonlításom után több tótot, svábot, oláhot, németet találván, mint magyart — s ugíyanezt találván Erdélyben is, eljajdultam: Vége, 'gondolám, a magyar nemzetnek, mely már csak úgiyi áll fenn, 'mint legy hajdan erős, felséges várnak most az idővész által naponként fogyton-fogyva, döledező, hulló s vélgire egészen eltűnő romladéka!« ,; ) Valószínű, hogy a költő e levé? szövegét, legszebb művét [ifjúságának első idejéből, melynek eredetije nem maradt fönn, utóbb önéletrajzába beillesztéskor, mint Angyal Dávid is gondolja, 7 ) átdolgozta, noha maga a költő mint »akkör nyomban megírt«-ra hivatkozik Önéletrajzában "(i. m. 385 I.). De (maga a me'grendítő élmény, az élmény magja semmi szín alatt nem bele stilizált valami, hanem a valóságban átélt olyan tapasztalat, amit .a Királyhágón túlra tett első lépésnél a legtöbb nyugati magyarnak észre kellett vennie. És mégse vették észre sokan, a legtöbben. Nemcsak a 18. században és Dugonics, de el egészen a világháborúig nagyon kevés alföldi magyar, sőt magyarországi politikus is nagyon kevés ismerte föl Magyarország és kivált Erdély nemzetiségi viszonyait. Azt, hogy a Magyarország sorsának egyik döntő problémája a nemzetiségi kérdés megnyugtató megoldása. Kisfaludy felismerte. És pedig felismerte oly korban, amikor még a rendi alkotmány és a rendi társadalom teljes érintetlenségben fennállott, amikor még a nemzetiségi kérdés fel se merült, mert ez a rendiség problémájában kavargott öntudatlanul és elrészletezve. Észrevette az a Kisfaludy Sándor, akinek egész egyénisége s költészete a rendiségnek, közelebbről a magyar köznemesi szellemnek és fölfogásnak a lelkes, SZÍVÓS és épen ezért sokszor anakronisztikus hirdetője és !kép-< viselője. Hogy észrevette, érdeme. És tanúság a mellett, hogy ez6 ) A levél teljes szövegét 1. Kisfaludy Sándor: Összes művei. VIII. 385—7. 1. 7 ) I. k. 710. 1.
