Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.
úttal a dolgokat fiatalon ,is reális valóság szerint s nern a rendi romantika elaltató fényében szemlélte s azok jelentőségét, következményeit olyan élesen és biztosan ítélte meg, amelyik bármely későbbi államférfiunak is becsületére vált volna. Csak sajnálni lehet, hogy Kisfaludy reális ténymegállapítása és Ítélete nem válhatott a köztudat ható elemévé és a közéletet szabályozó irányelvvé. Önmagára nézve, azonban a következtetést levonta. »Ezen szivemet szaggató órámban itt, Kolozsvárt, hol még rokon magyar sziveket leltem, eltökéltem magamban, hogy én, szegény magyar nemes ifjú, de azon régi igaz magyarok ivadéka, kik a magyarnak itt hazát szerezték és egy nagy dicső nemzetet alapítottak, homályomba rejtezve, akár mint katona, akár mint egyszerű polgár, szivem véréből, hazafiúi érzelmeimből, mint a selyembogár gyomrából, egy fonalat főnök, melynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és íirás által, ha csak kevés idővel is, tovább életben tartsam. Magyarul fogok írni és csak a szivekhez fogok szólni.. .« 8 ) S amit már útközben Kolozsvárt elhatározott, hogy mint magyar író, költő igyekszik életben tartani veszni indult nemzetiségünket, azt a Kolozsvár után következő hónapok csak erősítették. Ä székelyföldre, az udvarhelymegyei Etedre került. Kisfaludy gyönyörködik-e színtiszta székely magyar falu ifjúságának mulatságaiban, játékaiban, meséiben, különösen pedig! a telivér székely beszédben. Uj és kedves világ tárul itt eléjíe s ő érdeklődéssel kérdezősködött az ismeretlen dolgok és fog&ílmak iránt. Csakhamar mintegy 182 új szót jegyzett össze. Székelyföldi, etédi tartózkodásáról többet és egyebet nem igen tudunk ez adatoknál, melyeket maga a költő jegyzett fel Önéletrajzában, a Skublicshoz irt levélben, illetőleg beszélt el Ujf^lvinak. 9 ) 1793 január ötödikén Kisfaludy megkapja hadnaggyá kinevezését s sietve hagyja el Erdélyt, hogy mielőbb elfoglalja helyét a testőrségben. De magával vitte Erdély és a Székelyföld emlékét, a transzilvánizmusnak álta4a addig nem is sejtett sok tartalmi vonását, e tulajdonságoknak reális ismeretét. És mindenek fölött magával vitte, szivében melenget/ce s egész munkás életének zsinórmér8 ) I. k. 386—7. 1. A költőnek ez a vallomása nincs ellentétben a Két szerető szívnek történetében foglalt ama feljegyzésével, hogy már Erdélybe jötte előtt is a pozsonyi kis papok között és azok példájára, továbbá téti magányában is irogatott, foglalkozott költészettel. Ami eddig kedvtelés volt, az most kötelességgé tömörült, hivatássá érlelődött. — L. Két szerető szívnek története. Huszonhatodik levél. Kisfaludy Sándor Munkái, VI. k. 533. 1. és a Hattyúdal több helyét, különösen a IX. és X. éneket. 9 ) Az etédi helyi hagyomány és az etédi Péter-család emlékezése ennél többet is tud. E szerint Kisfaludy Eteden a nemes Gedő-családnál tartózkodott. A leányágon a Péter-családra szállott kúria udvarán még 1930-ban is állt volna az a terebélyes almafa, melyik alatt Kisfaludy pihenni szeretett. Ugyancsak a családi hagyomány szerint egy kötet verset is hagyott volna a családnak emlékül. Ez azonban az idők folyamán elkallódott. Péter, Samu királyi ügyész adata. L. S. Nagy László cikkét e hagyományról. Keleti Újság, 1930. évf. 157. sz. — A hagyomány adatait a teljesség kedvéért felemlítjük ugyan, de nyomban meg kell jegyeznünk, hogy kevés bennük az elhihető valóság.
