Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Dénes Tibor: Tróger- és Maulpertsch-képek a berlini Deutsches Museumban

amelynek szerzője a sajnálat hangján tesz .'említést arról, hogy '.Maul­pertsch győri képeit csak elvétve emlegetik és tudományosan még nem dolgozták fel. Ez ugyan részben természetes, hiszen a nagy bécsi mesterről, ki a magyar barokk-emlékek; legtöbbjét díszítette, még ma sincs tudományos monográfia és épen ezTeszi különösképen megokolttá a legapróbb részletkérdésekkel való foglalkozást. A művészi fejlődés megvonalozásában mindig nagy értéke van a vázlatnak, mert az a mester lelkében vibráló gondolat kezdeti rá­vetitődése a vászonra, a gondolát anyaggal -való küzdelmének 'a be­állása. Igy; van az, hogy a vázlat sokszor elevenebb erővel bonta­koztatja !kii a művészi gondolatot, mint a kész mű, amelynek' apró­lékos részletrajza esetleg; elsikkasztja a mű egészének az eszméjét. A nagy felület ugyanis néha megakadályozza a művészt abban, hogy ne részletekben, hanem 1 egészben lásson ugyanakkor, amikor a vázlat kis felülete egyszerre áttekinthető. De meg a kutatás is so­kat (köszön a vázlatnak, kjülönösen akkor, ha az eredeti nehezen meg­közelíthető. Maulpertsch művészi fejlődésének épen legérdekesebb szaka­szét tölti Győrött. Szily kanonok, a későbbi szombathelyi püspök 1772-ben köt vele szerződést és ez a művészt •szentély és az oltárkép megfestésére kötelezi. S győri festőművét csak 1781-ben fejezi be. Igy:, bár erre az időre esik korneuburgi, innsbrucki és mühlfraueni tevékenysége is, e tiz esztendőből sók jutott a iművész­ből Magyarországnak, különösen Győrnek, viszont nagyon való­színűnek látszik, hogy épen magyarországi tartózkodása volt jóté­kony hatással művészi fejlődésére. Mint kései barokkfestő indul el, telve eklekticizmussal és a barokk (művészetnek 1 nagyban való látása az ő ecsetje alatt megtöredezik, elaprózódik és festészete a roko­kóba hajlik. 1770 után, tehát akkor, amikor Magyarországra jön, egyre kedvezőbb változást, a beteljesedés művészi igéretét észleljük alkotásain. Talán az Akadémiától, Bécs lázasabb tempójától vailó távollét, a nyugodtabb, higgadtabb magyar élet kezdi lecsendesíteni a művészt és még hasonlóképen erőtől (duzzadó, de világosabb mű­vészi elveket követő klasszicizmus felé hajlítani, hogy végûfl is el­jusson az 1780. év után a teljessé lett, filozofikus mélységű és szinte rembrandti magasságokig érő művészetig, amelyet olyan szépen lát­hatunk a prágai Strahow-kolostor könyvtártermének mennyezet­képein 10 ) és a szombathelyi püspöki palotáiban. 11 ) Kétségtelen tehát, hogy az 1770 és 1780 közé eső időszak első része Maulpertsch átmeneti korszaka. Lázas útkeresés jellemzi, mert érzi, hogly művészetében a beteljesedés csak ezután következik el. 'Az átmeneti korszaknak pedig: ezt a záklatottságát, (keresését szinte egészében megmutatja a Deutsches Museum képe, hogy utána meg­10 ) Historische Beschreibung der von A. Maulbertsch k. k. Kammermaler, Mitgliede der Wiener und Berliner Akademie, am Bibliothekgewölbe des R. Prämontratenser-Ordens Canonie am Berge Sion zu Prag im Jahre 1794 ver­fertigen Gemälde. u ) Kapossy János : A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei. Bp., 1922. Budavári Tud. Társ. kiad.

Next

/
Thumbnails
Contents