Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában
hogy ez csak a Jób-hagyomány, hatása lehet. A műWeSn e hagyomány Istene vezet és a genesise csak két helyen látható Madách Ura megélt. A II. színben, midőn Ádámék életmódját előírja (162—168. és 270. sor) és a XV.-likben, midőn Lucifer felett itélkezi(k( (ha külső jelkép értékű is az). De látjuk 1 , hogy mindkét hely fontossága a genesis szempontjából — eltörpül azok oelső értelmi kapcsolata (II. szín) és az Urnák rákövetkező, ellentmondó viselkedése alapján. — Lucifer szerepköréről is azt állíthatom, hogy hasonlóbb a Jób ördögéhez: kimutattam, hogy nem a kígyó szerepét tölti be. irtkább az ördög céljával, fegyverével dolgozik. Ez á'U a csábítás megett. ez látható rajta, mint kísértőn végig a művem. S ha az Ür és Lucifer szerepe a műben kettős is, azaz ha két hagyomány alakjainak mintázatai is, azok a cselekedeteik!, melyek a mű szempontjából (Az ember tragédiája) számottevőbbek, a Jób-hagyományon alapulnak. Ilyen pl. Adám simogatása az Ür részén, Lucifernél a csábítás háttere és a történelmi színek jelentése. Végül Ádám alakjáról csak egy ponton lá f om, hogy a genesishez kapcsolódik; a II. színben, a csábítás és szakítás jelenetében. Ez is csak külső (kapcsolat: a csábítás értelme más (Lucifer beszédéből ï» láttuk) és ai szakítás nem szül bűnt. (Alexander, Kapi\ Kármán, Voinovich.) Ellenben folytatólag Job példájára fesz, küzd' Ádám. végül úgy nyugszik bele Isten végzésébe, mint Jób. A vezetőgondolat egyező ezzel: Isten hatalma áll felettünk. (Jób könyve 40— 42. rész. Madách műve 4022. sor és az utolsó jelenet.) íme majdnem teljességében ott áll Jób a Madách 7\dámjában; már pedig a mű igazi eszméjét Ádám fejezi ki '(Kapi, Wallis. Voinovich). Mindkét hagyomány mögött az a gondolat van, hogy az ember elszakad Istentől. Csakhogy mig) a genesisben ez teljes szakadás, melyből nincs visszatérés, addig a Jób-hagyományban csak kételkedés, megingás, mely után hőse Istenhez tér. E hagyományok mögött fekvő eszme megítélésénél maga a visszatérés a fontos, mert az Istenhez vezetés a mű alapeszméje. Mivel a bűnbeesés története Istentől való elszakadást rnond el, azért — bármint vélekednek is mások — e hagyományban az. Istenhez ,v aló közeledés nincs meg. És az elszakadás domináló példázata mellett a megváltás benne fogjlaM Ígérete — nemi az Istenhez való közeledés futalmabént van ott, hanem a közeledés reményén, vagy azon eszme alapján, hogy az Isten jó: az ember megmentésére gondol. Most kérdés, ha Madách a genesi-re támaszkodott, ez utóbb megjelölt eszméi alapjján eljut-e az Istenhez vezető gondolatra, tekintettel arra, hogy a kutatók! tekintélyes része a mű alapeszméjének az Istenhez vezetést tartja? (Arany, Greguss. Kardoss Albert, Kapi, Kármán, Négyesy, Voinovich. Vagyis, hogy a megváltás eszméjét úgy vitte-e be müvébe, hogy az Istenhez vezetést kidomborítsa? Már Madách azon változtatása fölött, hogy a megváltást Évával mondatja — vitáznak a bírálók. Voinovich szerint »Éva természetéhez, jó sugalmaihoz. szívből
