Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Palotay Gertrud: A győri református egyház régi kendője s némely tanulsága
tot, mely magyar voltát kétségkívül igazolja. Mily tartós, mely és erős Rultúrhatásoknak Ikiëlîett egykor érvényesülniük, hogy a magyar asszony keze munkáján ennyire nyomot hagyták! Hogy ez valóban így is volt, azt nagy számban reánk maradt irodalmi adatok is bizonyítják, amelyékből kitűnik 1 , hogy hazánkba hosszú időn keresztül sok török hímzés került, mind vásárlás, mind ajándékozás útján, s az is, hogy itt szívesen vették mintául és másolták a török hímzéseket. Már 1500-ból értesülünk egy törökl hímzésnek Budán történt megvásárlásáról, Zsigmond lengyel Hercegnek, II. Ulászló itt vendégeskedő testvéröccsének, Budán vezetett számadásaiból.'') Tehát már jóval a mohácsi vész előtt jártak itt török kereskedőik! és hozták be portékáikat. A törökkel való kulturális és gazdasági kapcsolataink feltétlen a hódoltság korát megelőző időre nyúlnak vissza. Hölgyeink körében igen nagy kedveltségnék örvendettek a törökös hímzésminták. Erről régi leltárajink tanúskodnak, amelyeknek egyike 1588-ban két török hímzéssel díiszített előkötőt (kötényt) említ. 10 ) »Lepedöere valo teoreok varras« egy 1599.-i jegyzékben szerepel. 11 ) Török varrású »orczatakaró«-val miär 1564-ben találkozunk. 12 ) Régi űríhímzéseink egyik leggazdagabb — sajnos, már csák papíron meglévő — tárháza Károlyi Kata 1595-i kelengyelajstroma. 13 ) Török hímzések után kutatva benne, gyakran ütközünk a »kazul varrasu« megjelölésbe. Károlyi Katának lepedői vannak evvel keskenyen kivarrva, keszkenői hol két végükön, hol körül a szélükön rózsásan így díszítve. Kazul-varrást még előkötoire, párnahéjaira |is csináltatott. Kétségtelen, hogy a kazul-varrás is valami török hímzésféle lehetett, de hogy e megjelölésen annakidején mit értettek, arra — sajnos — töröíkl nyelvészek és történészek nem: tudnák választ adni. Bizonyosnak csak annyi látszik, hogy többféle hímzésfajta és minta is divatozott nálunk egy időben, mert ugyanez a leltár a kazul-varrásuak mellett török varrással díszített munkákról is számot ad. A kettő kjözött tehát, bár mindkettő törökös ízlésű lehetett, valamiféle eltérésnek kellett lennie. Török hímzések, úgy látszik 1 , a 17. század első felében voltak) nálunk a legkedveltebbek. E korból alig van leltárunk, mely török hímzést nem említene; keszkenő, előkötő, lepedő, vánkoshéj, orcatakaró, paplan, superlat (ágyfüggöny), abrosz, ingtváll díszítéseként. 1 !) Vájjon kik, s rnilyen minták 1 ' nyomán foglalkoztaTc nálunk török hímzések előállításával? Elsősofban a hivatásos hímvarróik", kik, mint a főúri udvarok alkalmazottai,, a drága fém- és selyem9 ) Magyar Történeti Tár XXVI. k. 32. 1. 10 J Radvánszky B. : Magyar családélet és háztartás a XVI, és XVII. században. Budapest, 1879. II. k. 72. 1. ") Radvánszky : i. m. II. k. 97. 1. 12 ) Radvánszky: i. m. III. k. 103. I. 13 ) Radvánszky : i. m. II. k. 85. 1. ") Radvánszky. i. m. II. k. 215., 216., 224., 225., 250., 251., 258., 265., 288., 298. !.
