Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Polgár Sándor: A Cuhavölgy növényzeti viszonyai
A Cuhavölgy növényzeti viszonyai. 1. A Cuhavölgy növényélete. A guőriek kedvelt Kirándulóhelye a bakonyi Cuhavölgy:, künösen annak vadregényes szakasza Porva—Csesiánek! és Sándormajor vasúti állomások között. Itt szerelhetnek a város laklosái legközelebb igazi fogalmat a valódi hegyvidéki lomberdőről, a sziklák érdekes flórájáról, mert az egyhangú győri síkság kultúrterületeivel az avatatlan szemnek alig nyújt valami vonziót, valami érdiekeset. Évtizedek óta járom az'ÉsZáki-Bakony völgyeit, erdeit, különösen a Cuhavölgyet és azért helyénvalónak tartomi, hogy megfigyeléseimet a flóra kedvelőli részére e helyen közöljem!. A Bakony magasabb részeit bükkösök] takkárják, de ezök) a hűvösebb völgyéken, így a Cuhavölgyön is, mélyebbre lenyúlnak. A völgyet keletről határoló Zörög-hegyen, még inkább a nyugati lejtőkön itt-ott még majdnem tiszta állományú bükkös-szál erdőt is találunk, magában a völgyben azonban nagyon vegyes a faállomány. A bükkel mennyiségre szinte vetekedlík a gyertyán, találunk még kocsános és kocsántalan tölgyet, cserfát, melyi a naposabb oldalakon sokszor uralkodóvá válik, hegyi, és mezei sízlilt, kis- és nagylevelü hársfát, fodor, korai és fürtös juhart, bibircses nyírfát, 1 ) a többnyire csak cserjealaku barkócafát (Sorbus torminatis), magas kőrisfát, a patak mentén mézgás égerfát és a fűzek tarka seregét. (Salix alba, frag\;f\is, cinerea, purpurea, triandra, viminalis és ezek különféle hibridjeit). 2 ) Helyenkint ültetett lúcfenyőcsoport ötlik szemünkbe egy-egy erdei- és vörösfenyővel tarkítva. Tehát elég változatos a kép. A fákra sok helyt kapaszkodik a? iszalag (Clematis vitaiba), a patak mentén a komló, és a fák között söklféle cserje: 1 ) A Természettud. Társulat szakosztályi kirándulásán 1928. június 7-én résztvevő botanikusok a fehér nyírfának egy példányát is megtalálták a Cuhavölgyben. 2 ) A Cuhavölgyben a porva—cseszneki állomás közelében hatalmas, kb. 25 m magas, szépen zöldelő, ép, nem korhadt belsejű fűzfa áll, melynek kerülete 140 cm magasságban 3'90 m ; tehát megközelíti az irodalomban említett legnagyobb vastagságot 1*3 m átmérőt. (Lásd Kirchner, Low, Schröter, Lebens geschichte II. Abt. 1. p. 390.)
