Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Polgár Sándor: A Cuhavölgy növényzeti viszonyai

közönséges és bibircses kecskerágó, fagyai, sóska-borbolya, ostorménfa, hólyagmogyoró, valódi mogyoró, földüszederfajok terpeszkednek. Szárazabb helyeken gyakran találunk egy Lonicer-cserjéí (Lonlcera xylosteum) és többféle vadrózsát (köztük a rjitkább Rosa arvensis, Rosa tomentosa v. cinerascens Dum

1 fajokat), az egészen kopár lejtökön pedig a borókát. Már március végén, április elején, mikor a fák még nem is lombosodnak és így, nagy vonásokban messziről tekintve, télies képe van. az erdőnek, örvendetesen lepődünk meg a nagy virágpompén, mely helyenkint az erdő alját takarja. A növények egy része épen most használja fel a tavaszi napsugarat, melyet a lombozat még nem tart vissza, hogy kifejlessze virágpompáját. A legelsők közé tartozik a hóvirág, melyet a szomszédos Hódoséri-völgyben a ritkább tavaszi tőzike (Leucojum Vernum) helyettesít. (Lásd az 1. képet.) Ugyanekkor a patak partján egy még levéltelen cserje tele gyönyörű rózsaszínű virágokkal, a farkas-borostzflán (Daphne mezereu/n) szinte bódító illatot áraszt. Ugyanekkor már kezdenek nujílni az erdő alján a ritkább közép és törpe (Cory datais Intermedia, pumila), majd tömegesen az odvas keltik e (Corydalls cava), mely majd fehér, majd rózsaszínű gazjdag

1 fürtjeivel gyönyörű látványt nyújt. A bokrok közlti gyepes helyéken nagy halványsárga sűrű virágcsomók tömegei tűnnek fel; ezek az alpesi jellegű szartál an kankalin (Primula vulgaris) telepei; egyike a bakonyi völgyek legjellemzőbb növényeinek, mely a Bakony keleti határát csak kévéssé lépi át. Érdekes, hogy a különben közönségesebb, magasszáru tavaszi kankaliin (Primula ver\ls v: canescens) a völgyben nem' fordul elő, de gyakori a völgyet szegélyező naposabb lejtőkön. A völgyből a lejtőn felfelé haladva gyakran találkozhatunk a két klankalin kereszteződéséből eredő hibriddel, mely egyébként kertjeinknek egyik) leggyakoribb dísznövénye. Feltűnő díszei az erdőnek a sziklák tövén az utak mellett kúszó, a kertekből is ismeretes télizöld meténgnek (Vinca minor) fényes levelei és élénkkék tölcséralaikíú virágai, melyek még hetekig fogják gyönyörködtetni a természet barátait. Az erdő egy másik télizöld növényének, a kapotnyaknak (Asarum europaeum) kerekded fényes leveleit gyakran láthatjuk, de sajátságos barna, a talajon elfekvő virágait csák a tapasztaltabb botanikus veszi észre. Egy borsóformiáju virág, a tavaszji lednek Lathy rus vermis) avval tűnik fel, hogy nyíláskör virágai pirosak, később megkékülnek; hasonlóan a tömegesen előforduló pettyegetett tüdőfü

1 (

Pulmo nana officinalis) virágaihoz, melynek nagy! nyári levelei cstk néhány hét múlva fognak

1 kibontakozni. AWik a virágokban a lengeséget és kecsességet kedvelik, élvezhetjük a madársósklánakí (Qxalis acetosella) és a galamb virágnak (Isopyrum thaUct

rondes) a finom lombozatból kiemelkedő, cérnavékony! száron magánosan lengedező, fátyolszerű fehér virágalt. Már jobban be kell hatolnunk az erdő sűrűjébe, hogy a mohos és televénnyel fedett sziklákon észrevegyük a bókoló fogasírnak (Dentaria enneaphylla) nagy terjedelmű lombjából kiemelkedő halványsárga virágernyőit. A naposabb sziklafalakat egész fehér virágmeriövel vonja be egy keresz-