Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Szemle - Könyvszemle - Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. (Horváth Konstantin)

Könyvszemle. A felsöörsi prépostság története Bedy Vince, A felsöörsi prépostság története. Veszprém, 1 !?35. N. 8-1., 118 I. 15 kép. Ezer év történetéből állította össze a tudós győri nagyprépost, Bedy Vince Felsőörs történetének mozaikképét; minden anyagot összegyűjtött, ami, mint a művészet- és művelődéstörténet szempontjából is számottevő íelsőörsi templomot érintő anyag, a levéltárakban eddig csak néma tanuja volt letűnő századoknak. Amit a tudós 1'öldolgozoU. azt a jelenlegi felsöörsi prépost, Horváth Lajos, nagy áldozatkészséggel mindannyiunk számára közkinccsé tett a Veszprémi Egyházmegye Midljából cimü sorozat harmadik számában. A nagyon csinos kiállítású, szinte fényes, előkelő megjelenésű munkában elsősorban a családtörténet találhat új és gazdag anyagot. Felsőörs kegyura immár 700 esztendeje a liutthyány-caalíid ; e jubileum megünneplésére maradandóbb emlékeL nem is állíthatott volna a szerző, mint a kegyuraságnak történetének földolgozásával. A család őse a 12. századbeli Örsi nemzetség; ennek közvetlen vérségi kötelékkel sarja ja! Miske- és Kővágó-családból származó Kis György esztergomi várnagy, aki 1397-ben kapja meg Zsigmond királytól Szabad-Batthyányi. E helynév található meg a Batthyány-család nevében. A család 1606ban kapja meg Rudolf királytól Körmendéi, 1628-ban II. Ferdinándtól a bárói cimet, a kat. vallásra visszatérő Batthyány Ádám 1630-ban a grófi rangot, II. Ádám felesége lett Slratlmann Eleonóra grófnő. Ezeknek másodszülött fiát II. József 1764-ben birodalmi herceggé nevezi ki. A család történelébe belefonódik a faiszi Ányos, a ráthóli Gyulaffy, a Gara és sok más famíliának egyf-egy pillanatra) fölvillanó, küzdő, perlekedő, hatalmaskodó és harcoló tagja, akik láncszemei sorsdöntő csatákat vivó lörökverőknek és lisztelelreméltó ősei ma is virágzó nemes családoknak. És a legtöbb és legszínesebb arcok csoportja abból az időből tekint felénk, mely a magyar megoszlás és párloskodás jellemző korszaka, a véres 16. századból. Erről is ir szerző, ez a reformációnak is egyik fejezete, telve sok szomorúsággal, gyásszal, miérttel. .. Hatásában még csak fokozódnék, ha a szerző e fejezetet későbbre tette volna és nem helyezte volna a ^3. századi prépostok összefoglaló története elé. Ez a rész választja el az általános részt a részletes, különös,résztől. Az első beszámol a prépostság alapításáról, a lelkipászlorkodásról, ennek történetéről, a faliáról, a plébánia birtokáról; a másodikban méltóságosan, történeti sorrendben fölvonulnak a prépostok alakjai, emberi és papi erényeikkel, egyszerűbb és nagyobb lendületű szerepükkel, kiválóságaikkal é; gyengeségeikkel. Hél századnak m?nnvi anyagi és szellemi gondja sűrűsödik az egyes alakok hol hosszabb, hol rövidebb életrajzában. A nagy nemzeti történet mérővesszőjével mérten országos jelentőségű, irányító egyéniséget nem találunk köztük; de találunk dolgozó, lelkészkedő, hites helyekkel Irró káptalanban működő papokat, akik a 16. század végéig mind nemes családok sarjai, akik azonban a következő században engednek a köznemesség és közrendűek előlörésének... Emberek, kik, épúgy mint mi, harcolnak és