Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.
nánk. Az erdélyi ember kicsinyes, önző, elmaradt, szűklátókörű, szereti magát fitogtatni, hencegő, igazságtalan. Az ifjúság eléggé művelt, de egykedvű (desouvirt), cél és becsvágy nélkül. Szivesén látják! s barátságosak 1 a vendég iránt. Ételük, italuk rossz, de szeretetreméltók, mert nem kínálkoznak a végletekig. Mivé lenne áz ország, ha imások volnának fiai, ha volnának nagy emberek! Az erdélyi viszonyok és emberek megítéléseiben sokkal szigorúbb, mint a harmóniára, a szépnek kultuszára termett Kazinczy. Pedigi még Kazinczy is talált Erdélyben olyant, amivel nem' volt megelégedve, ami bosszantotta. Hogyne talált volna hát fogyatkozásokat a nyugtalanul elemző és mindent alaposan megkritizáló szellemű Széchenyi? Nem mondható, hogy Széchenyi tévesen, vagy igazságtalanul Ítélte meg Erdély földjét, sőt embereit sem. A pót, az előnyöst is» észreveszi nemcsák a természeti viszonyokban, hanem az emberekben ;is. Hogy kevés ember és kevés erdélyi tulajdonság nyerte meg rokonszenvét? Ez nem a Széchenyi szemének a hibája. Széchenyi helyesen látott és nem hamisan ítélt. Olyan volt az a kor, olyan volt a '19. század első negyedének erdélyi magyarja, egész Erdélye. 10 } A Széchenyi látta és megrajzolta kép nem igaztalan és semmivel sem sötétebb és sivárabb, mint azok a megjegyzések és vonások 1 , amelyekkel az erdélyi Kemény Zsigmond történeti dolgozataiban Erdély akkori állapotát jellemezte. 17 ) Az azelőtt soha nem látott Erdély Széchenyi szemének mégis sok látnivalóval szolgált. S ha tekintete inkább csak az erdélyi természeti kincsekben s nem' egyszersmind az erdélyi emberek szellemének megnyilatkozásaiban lelt is gyönyörűséget és talált megnyugvást, mégis itt és akkor, erdélyi utazásának az évében talált rá igazán ama hű barátra, báró Wesselényi Miklósra, az erdélyi léleknek nagy és számos, erényben, isőt a hibákra nézve is tipikus (képviselőjére, akinek személyisége tudvalevőleg maradandóan befolyásolta később kezdődő egész közéleti szereplését. Ha Széchenyi semmit és senkit nem ismert volna meg Erdélyből áz egy Wesselényin kivül, akkor is elmondható, hogy a lényegből, az erdélyi élet tartalmából" sokat ismert meg. Wesselényi az erdélyiségnek, az erdélyi gondolatnak már ekkor, később még fokozottabb mértékben nemcsak sajátos képviselője, de kivált utóbb egyenesen célt jelentő eszménye. Legmagyarabb magyar, az unió apostola, de ugyanekkor a leghumánusabb magyar, ami a nemzetiségi kérdést és a jobbágyság helyzetét illeti. És végül a világpolitikai erők megítélésében is e korszak egyik legjobban és legmesszebbre látó államférfiuja. 182 1 ben imég Wesselényi is kiforratlan s csak később bontakozik 1 ki teljesen a közélet terén érdekes személyisége. De most kapcsolódik be s válik meghatározóan módosító erővé a Széchenyi egész személyi16 ) Friedrich I. Gróf Széchenyi István élete. 1. 88. I. Széchenyi naplójából a következő mondatot is idézi : „Inkább haljak meg. mintsem itt lakjam közöttük." Ez az erős mondat a Széchenyi naplójának Viszota-féle kiadásban nincs meg. 17 ) A két Wesselényi. Erdély közélete.
