Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben II.
zetes és véres jelenetek kitörését ezúttal a Deák személyének varázsa elhárította. Május 19-én Deák' is útnak indul Váradról ugyancsak Debrecenbe, ahol most már Vörösmartyval együtt Wesselényi is várakozott rá. Deák és Vörösmarty tizenkfét napot töltöttek Erdélyben. Eredeti tervük az volt, hogy Zsibóról egyenesen visszatérnek Magyarországba a megtett útvonalon. Csa* Wesselényi és Kemény unszolására vállalkoztak arra, hogy megíehetős kerülőt téve, Kolozsvárt is meglátogassák. Erdély föídjéből, gazdasági, társadalmi és szellemi életéből így is aránylag nem nagy részt ismerhettek meg. Kolozsvárnak csak egy napot tudtak szentelni. Ezért, noha az akkori Kolozsvár, az ország fővárosa, elég híven és elég hiánytalanul képviselte magát Erdélyországot és az erdélyi magyarság helyzetét és törekvéseit, részletesebben semmit sem láthattak, alaposabban semmit sem tanulmányozhattak. A kolozsvári egy napos látogatás afatt az ünneplésből azonban egy dologról még bizonyosabban meg kellett győződniök. Személyesen és természetesen nagy Örömmel látták, hallották, hogy az unió eszméje és vágya a magyarság minden rétegének lelke mélyébe van irva. Kolozsvár igazolta Zsibót, az ország fővárosának közvéleménye az unió vak oroszlánjának vezéreszméjét, a két magyar haza egyesülésének immár elodázhatatlan és életbevágóan fontos szükségességét, ami a zsibói szimpozionnak is kétségtelen uralkodó témája volt. í Deák és Vörösmarty erdélyi utjának ez a szellemtörténeti jelentősége. Az unió eszméjének még rendületlenebb híveivé lettek, mivelhogy kézzelfoghatóan tapasztalták, hogy az valóban az'idők méhében van, viselős vele a nemzeti közietek. Vörösmarty pályájában e megangafhatatlanná vált meggyőződésnek konkrét nyomával nem: találkozunk. Ellenben Deák Ferencnek a "kiegyezési tárgyalások alatt számtalanszor síkra kellett szállania a törvényesen már kimondott s jogilag most is érvényben lévő unió védelmezésére, illetőleg helyreállítása erdekében. És Deák Ferenc, ahányszor csaty szükség van rá, vonakodás n él kiül s annyi eréllyel védte az erdélyi ügyet, mint amilyen rajongó lelkesedéssel küzdött érette egykor Wesselényi. Csak el kell olvasni az uralkodó elé terjesztett ,1865-iki emlékiratát Erdély uniójáról. 24 ) A világos és tömör jogi okfejtés higgadt szavai mögött ott érezzük ma is a rendületlen meggyőződés hevét és az evvec, vagy ezen elszántság törhetetlenségét. Ha Wesselényi 1848 előtt az unió megvalósításának, akkor Deák Ferenc a kiegyezési tárgyalások alatt az unió megvédésének győztes oroszlánja. Vájjon nem lehet és nem kell-e keresnünk a Deák mostani rendíthetetlen állásfoglalásának vécfső alapjait az 1845-iki erdélyi ut, a zsibói napok és a kolozsvári látogatás emiékjeiben? Valahogy így kell lennie. Az erdélyi magyarság is hálás volt Deák Ferenc, az unió hős védelmezője iránt. Készséggel és áldozva is csatlakozott mindazokhoz a mozgalmakhoz, amelyeket Deák Ferenc "kezdett. (Vörösmarty és Kazinczy árvái.) Erdély vezető politikusai véle egyetértésben, 24 ) L. Kónyi Manó id. m. III. 477—495. 1.
