Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.

nemzeti elemek haladása miatt és hogy mindig nagyobb akadályoké kai kell megküzdeniok. »Warum erwägen sie denn nicht, jene ge­schmacklichen Volksbegliick^er, dass durch das gewaltige 'Steigen des magyarischen Elements unser deutsches Theaterpublikum stets geringer wird, dass dadurch ... der Theaterbesuch bedeutend ab­nehmen muss?« Sok a hiba, de azért van érdem is Willi és Hold szereplésben. »Mi győriek hálásak vagyunk az ősz Willinek ós si­kert kívánunk néki a jövőben is!« Willi 1000 frt adósságot hagyott hátra. Szept. 29. távozott el Bécsújhelyre. A győri szinház történetében Willi és Hold igen nagy szerepet visznek, ilyen sokaiig nem műklödött társulat Győrött, sem előtte, sem utána. 25 évig jártak hozzánk, csekély megiszaiutásokkalí vissza-vissza járták. Pályáztak 1848-ra is, de ezúttal erősebb volt az ellenpártjuk, kibuktak, nem jöttek többé vissza. A márciuselőtti idők erkölcsi felfogását dicséri, hogy Toch József kanonok és városplébános, 1847 július 9. levelet írt Herge­sell Ferenc tanácsos és kapitánynak, hogy tiltsa meg az együttlakjást két meg nem esküdött Szinészpárnak*. A rendőrkapitány eltiltotta mind a két vadpárt a » jelzett viszonyok folytatásától^. Az 1848-iki nyári idény bérbeadása végett a színházi választ­mány 1847 nov. '3. 'Anwander polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott. A színházért pályáztak: 1. Vilii Mihály és Hold Auguszt, 2. Kröning Ferenc kassai igazgató, 3. Lingg József prágai színész, 4. Hannó Ferdinánd iglói igazgató, 5. Girgl Lipót pesti karmester (Ecker János szerint: Görgel Vencel) és 6. Kottaun Lipót sopronyi ig. (Ecker János pfivátnaplója szerint még egy hetedik pályázó is akadt: H'ensell Eduárd nagyszombati igazgató. Ecker naplója. 1847. 367—368.) A választmány többsége Kottaun Lipót mellett döntött, mert »Sopronyban általjános tetszésben részesüt, de máskép is társasá­gának Győrbe teendő átszállítása legkönnyebben és legoicsóbban tefethetik« és azonfelül dalszinészete is van. 108 ) A városi tanács erre 1847 nov. 5. Kottaunt választotta meg. Kottaun aláirta szer­ződését 1848 január 10.. de már március 28. levelet intéz Eckerhez, amelyben visszalép a szerződéstől, visszakéri a 45 frtot kitevő kau­cióját is. Ecker János a Theater-Kritikbe április 25. ezt irja: »Ma van húsvét hétfője, Kottaunnak ma kellett volna eljönnie Sopron­ból. A márciusban kitört forradalom miatt ,Győrött jő idényt nem remélhetett. A tanács felmentette őt, azonban Kottaun mindenféle kifogással élt és 500 frt kárpótlást kiövetelt, mivel társulatát a nyári hónapokra is szerződtette. A tanács erre azt felelte, hogy hadd jöjjön hát Kottaun. ha azt hiszi, hogy itt boldogulhat, vegye át a nyári szinházat. Kottaun nem felelt és így a győriek nyári szinház nélkül maradtak 1848-ban.« 1849-re is Kottaun Lipót kapta meg a bérletet, 109 ) habár Willi és Hold is folyamodtak érte. Ecker János bizalmatlanul néz Kottaun szereplése elé. Kottaun. aki még két év­108 ) Acta Theatralia 3522. sz. 109 ) Kugler : A soproni színészet története. 31. 1. — Kottaun Sopronban 1847—1852. és 1855—1867.

Next

/
Thumbnails
Contents