Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.

vei ezelőtt csinyte/ő primae classas volt Pesten, miként Schmidt, 80 személyből álló személyzetet szerződtetett, egy egész udvari szinházat, le van hangolva, redukálja az orchestert, nem 1 akarja fi­zetni a szinházmestert, és még a 45 frt tűzbiztonsági taksát sem tudja leszúrni. Véleménye csakhamar megváltozott. Április 9. nyílt meg a szinház. Elmar: Unter der Erde c. jel­lemképével, melyet Suppée zenésített meg. Sok zenés bohózatot ho­zott, egyéb újdonságot is. Laube: Die Karlsschüler, Gutzkow: Uriel Acosta, Hebbel: Maria Magdalene c. darabjai most kerültek elő­ször a győri közönség elé. Ecker szerint a társaság igen jó, jobb még nem is járt Győrött. Kitűnő művésznő Heigel kisasszony, aki ápr. 21. Klárát adta a Maria Magdalenében. A darab végén Po­tyondy, a kövér káptalani ügyvéd', azt kérdezte Eekértől: »Mar miért adták darabnak a Mária Magdaléna nevet, hiszen az egész darabban sem' fordul e név elő?« Sokszor állt üresen a szinház, érezte a háborús időket. Apr. 24. kezdődött a császári csapatok visszavonulása. A rémhírek miatt senkisem járt színházba, több hirdetett előadás elmaradt. Május 3. tele volt a színház magyar tisztekkel. Kottaun május 4. az Unter der Erde és 5. Maltitz »Fürst und Advokat« c. darabokat adatta; elő az osztrák cenzúra által törölt részletekkel. Május 6. Benedix: »Das b'emooste Haupt« c. vígjátékot cenzúra nélkül. Az egyik sze­replő borzasztó tapsvihart keltett, mert mint csizmatiszíító felso­rolta az angol, francia, olasz sat. fénymázakat, aztán pedig kijelen­tette: »Die ungarische Wichse ist die beste!« A magyar katonák megtöltötték a szinházat minden este. Má­jus 12. a magyar sereg retirait, kivonult, — hírlett, hogy jönnek az osztrákok. 14. délben a honvédség újra bevonult. Este a színház­ban nagy lelkesedés mellett előadták Vary darabját: Kaiser Josef II. — Május 20. Kottaun nagy hangversenyt rendezett a Budavára ostrománál megsebesült honvédek javára. Igen tetszett hegedű játé­kával Goldmark Károly, aki Kottaun zenekarának tagja volt. Goldmark Károly 1848 október 1. óta »első hegedüse« volt Kottaun soproni szinházzenekarának. Mint maga meséli (Erinnerun­gen aus meinem Leben. Nikola Verlag. 1922. 34—35.) 1849 nya­rán az egész színtársulat Győrbe ment. »A mi zenekarunkból egy egyszerű vonósnégyes ment állandó fizetéssel vele együtt. Én cse­kélységem volt a primarius 12 frt gázsival.« »A többi személyzetet énekesbohózatok számára Győrött egészítette ki Kottaun napról­napra való fizetésekkel. Goldmark és három 1 társa a szinielőadások­ban a szünet alatt adtak elő elő- vagy közbe fáié fop bat.« »En Ons­low és Rèissiger Quartettjeit adtam elő, ami aligha helyén való Programm lehetett egy kis magyar városban.« »Ha felgördült a füg­göny, a taktus közepén kellett ábbanhagyni a játékot. « »Mindent összevéve' csak mérsékelt élvezet voll.« 110 ) 110 ) Goldmark szemtanúja volt a Győr körül történő hadi eseményeknek. A magyarok győztek, elfoglalták Budavárát. „Mi németül magyar hazafias dara­bokat adtunk elő, én Szolo-darabot Játszottam a színházban egy koncerten, amelyet a tisztek a Budavára bevételénél megsebesültek számára rendeztek." De

Next

/
Thumbnails
Contents