Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Képmellékletek és illusztrációk - A pannóniai Daphnos athéni síremlékei

abban, hogy a szóbanforgó hant sárgás lapját is eleven bíborral vonták be. , Mindez azonban még nem magyarázza meg azt, hogy miért volt legkedvesebb ez a síremlék olyan embernek, akit a trianoni sors a rómaiak hajdani Dáciájából, szeretett szűkebb hazámból az egykori Pannoniába, csonka országunknak egyik nyugati végvárába sodort. Szívembe markolt a kőlap pár szóból álló, tis'ztán olvasható felirata: AA<1>N02 II ANTONIOS T012 LiAPAFOrSIN XAIPEIN. Magyarul: Az itt elhaladókat köszönti a pannóniai Daphnos. Hagyományosan egyszerű, szűkszavú és kedves felirat, mintha csak a klasszikus korban metszették volna kőbe. S mégis oly sokat mond, különösen nekünk, mert a réges-rég letűnt világból egy távolba szakadt honfitársunk szól benne hozzánk. A pannóniai Daphnos síremléke. Daphnos tumulusa a Kerameikos legfiatalabb sírjai közé tartozik: kora valószínűleg a Kr. u. 2. század. Erre következtethetünk a pannóniai vonatkozásból: a harcias pannóniai népek megfékezése ugyanis csak Augustus császárnak sikerült. Pannónia Kr. u. 10-től a 4. Bz.. végéig volt római provincia s Görögország is — mely már jó másfélszáz évvel azelőtt a római tartományok közé tartozott — csak ez alatt az idő alatt kerülhetett élénkebb kapcsolatba Pannóniával. Ebbe a korba utalnak a körülötte ugyanezen a szinten fekvő, hasonlóan egyszerű, de kisebb arányaik miatt jelentéktelenebbeknek látszó, kora-római időkből származó sírotó^is. A DLphnos-név formája, hangzása tiszta görög. Feliratokon nem egyszer találkozunk vele. Jelentése a görög babér (JWpvy])szóval van összefüggésben, mint a még gyakrabban előforduló Daphne, Daphnis és Daphnus. Daphnosnak neveztek egy folyót is, a mai Mornopotamost, mely Lokrison folyt keresztül és Naupaktos mellett ömlött a Korinthosi-öbölbe.