Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Kocsis Lénárd: A költői tehetség. (Herczeg Ferenc emlékezései.)

hitték, meg nem is. Nem voltam éppen hazug gyermek, a haszon kedvéért legalább sohasem füllentettem, de kisfiúkoromban ellenállhatatlan ingert éreztem, hogy meglepjem és ámulatba ejtsem az emberiséget és ebben az igyekezetben nem egyszer elragadott a képzeletem. Azt hiszem, ez nem volt egyéb, mint a lelkemben szunnyadó költői embrió időelőtti megmozdulása.« Később is többször említi Herczeg »fecsegö« hajlandóságát. Ügy látszik, már diákkorában is jó társalgó, elbeszélő volt. Azután már az elemiiskob'ban »lapot« szerkesztett, ami gimnazista éveiben is megesett vele. Önképzőköri próbálkozásai s^em maradtak meg a megszokott arányok között. Herczeg túlságosan leszólja a jkisérleteket, pedig hasznos inasmunka számába mehettek. A gimnáziumi évek végén már nagyon vágyott a szabadság után, hogy a maga életét élhesse. Már akkor döntött sorsáról: iró akart lenni. De kezére jár-e majd a sors, e »pajkos gyermek«? A család a verseci takarékpénztár kitűnő jövödelmü ügyészét várta benne. Herczeg be is iratkozott a jogra, meg is szerzett egy alapvizsgálatot, azután »kisiklott«. Osztozott annyi művésziélek sorsában, akik (nem tudtak beletörni a rendes polgári foglalkozásba. Végre azonban megtalálta — hogy szavával éljek — azt az irótollat és azt az irópapirt, melyre szüksége volt. A Fenn és Lenn sikere végleg igazolta irói hivatottságának öntudatát. Mondanom sem kell, hogy ez az igénytelen vázlat, már csak a megszabott korlátok miatt sem meríthette ki a könyv gazdag anyagát. Voltakép csak rá akart mutatni tudományos értékére, mely az esztétika terén elsőrendű forrásmunkává avatja, A művészlélek egyetemesen jellemző tulajdonságai mellett ott láttunk több sajátosabbat. Az utóbbiakkal kapcsolatban — azt hiszem — többször fognak hivatkozni arra a pár szóra, melyben Herczeg a nő szerepét érinti fantáziája munkájában. Hozzá a legtöbb fejlődésében jelenik érinti fantáziája munkájában. »Néha hajlandó vagyok azt hinni« — mondja —, »hogy a nő képviselte fantáziámban a dinamikus elemet«. Sokat vitatott kérdést érint itt Herczeg. Az bizonyos, hogy megállapítása tágabb körre is érvényes, de természetesen életkorra és típusra korlátozva. s Kocsis Lénárd. I