Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Kühár Flóris: A mai ember tragédiája
A mai ember tragédiája. Ä mai ember tragédiája az, hogy eszményei sorra elkoptak —» és újat létrehozni ereje nincs. Madách álomképei a világtörténelem felvonásaiba állítják az eszményekért küzdő és belőlük kiábránduló nemzedékeket; népeket és korszakokat tölt meg nála egy-egy nagy gondolat, megváltó eszme és egyéniség. A mai embernek már nem adatnák meg a századok, hogy egymást követő nemzedékek során bontsa ki az emberi értékeinek teljességét, történelmet mozgató eszmények szolgálatában. Ma az apák nem adják át a fiaknak a nemes vér szent hevületét, az ősi családok örökös értékeit, melyek az ősök vérével együtt plántálódtak át & nemzedékekbe, hogy korszakokon át kössék le az utódokat ,az elődök nyomdokaiba. Madách felvonásai korszakokba állítják a legnagyobb emberi tragikumot, az eszményekből való kiábrándulást, a karácsonyt nem érő ádventi lendületet; a mai ember tragédiája már nem korszakok felvonásaiban bontakozik, nem is tör össze százados nemzedékeket, hanem a mának gyorsan pergő jeleneteiben, a mai élet iondoni vásárjában, vagy szocialista falanszterében — rövid emberöltő időbeli távlatában ábrándítja ki a halandót megváltó eszményeiből. Mintha az emberiség egyetemes története szorult volna ma az ember egyéni életébe, úgy, hogy az »Ember« tragédiája — minden egyes ember külön életsorsa lenne. A mai ember alig ismeri a családban ringatott bölcső és a gyermekszoba szelid paradicsomát; alig kezd járni a saját lábán, már is ki van vetve a küzdő, szenvedő élet sivatagjába; a léleknek az ősökön kapaszkodó szálát kegyetlen végzet tépi széjjel, midőn ;a mai társadalom házastársat cserél, családot bont, kora-árva és ezért ikora-vén gyermeket nevel. A »polgari« társadalom családi erkölcse átment a kommunista állam családtalan atomizmusába, mely a vér- és lélekközösség kapcsait széttöri, Évától elszakítja gyermekét, Adám és Éva szerelmét veszélyes őrületnek' nézi. \ A paradicsomból kivetett ember ma is az alkotó munkában látja megváltóját, százada a munka himnuszát énekelte, a mai Adám fáraói hatalom és dicsőség nélkül is élvezte az alkotás boldogító örömét és közben el ( akarta magával feledtetni, hogy munkája ma is rabszolgasorsba hajtotta a tökével szemben. A fáraói alkotás az egyén dicsőségét hirdeti évezredeken át, ma az alkotó munkásnak egyénisége vész el és helyébe lép a személytelen gép-alkotás, melyben az ember is gépalkatrésszé válik. Hiába övezi körül a mai technika vaspántjaival a földkerekséget, hiába építi felhőkarcolóit az égbolt felé, hiába viszi az élet minden kényelmét uszó városaiban a hullámokra és hiába száll gépeivel a sztratoszférába — éreznie kell, hogy a magaalkotta gép erősebb lett nála és Adám-fáraó a saját alkotásának lett rabszolgája. A mai ember megvívta népe szabadságáért a világ legnagyobb harcát, Acám-Miltiades küzdött és vérzett millió alakban a világ
