Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Adattár - Lám Frigyes: Ferenc József és a győri csata

mányzását irányítsa. Eléggé irányította avval, hogy erős, vallásos meggyőződésen alapuló 'kötelességtudást nevelt belé. Jellemét adta át fiának, csak evvel hatott reá. Egyébként tartózkodott mindenféle beavatkozástól. Éppígy az sem igaz, hogy Zsófia ellenséges indulattal viseltetett volna menyjével szemben. A két asszony között nem volt és nem is lehetett háborúság, mert Ferenc József nyugodt eréllyel és bámulatos tapintattal tudott rendet és békét tartani a családjában is. Zsófia nem volt a »kamarilla« feje, de nem volt az a gonosz anyós sem, akinek' a bécsiek és a magyarok fantáziája rajzolta. Ferenc József szerette az anyját, leveleiből őszinte gyermeki ragaszkodás szól. A bizalmas és közvetlen hangú levelek mutatják, hogy Ferenc József éles emberismerő és okos államférfi volt, okosabb, mint azok a diplomaták, akiket ő örökölt, akikkel kénytelen volt kezdetben kormányozni és akik néki elég sok rossz tanácsot adtak; óriási érdeme, hogy ezeket lassanként ártalmatlanná tette. Emberismeretére vall, hogy lelkes fogadtatásokra és hizelgésekre nem adott semmit. Megirja pl. 1852 június 7., hogy milyen nagy lelkesedéssel fogadták őt Pesten: de ő mindig arra gondolt, hogy ugyanazok az emberek így ünnepelték Kossuth Lajost is. A levelekből kiviláglik, hogy Ferenc József elsősorban katona volt, üres idejében pedig vadász. A költészet és művészet kévésbbé érdekelték. Goethét nem becsülte semmire, Shaksperet unta. Leveleiben igen sok érdekes és őszinte nézetet nyilvánított, mig a nyilvánosság előtt, mint ez közismeretes, tartózkodott mindenféle állásfoglalástól irodalmi, művészeti, ipari, gazdasági kérdésekben. Az intelligenoia hiányára 'követkéztettek azok, akik fitymálták az ő kiállításokban vagy bemutatásoknál hallott, szokott kijelentéseit, hogy pd. mindig csak közhelyekkel intézett el mindent: »Nagyon érdekes! Meg vagyok elégedve! Igen szép volt, köszönöm!« sat. A levelek olvasása után látjuk, hogy ez a közönyös semmitmondás tudatos állásfoglalás volt, álarc volt, amelyet azért vett fö/, hogy ne kelljen állást foglalnia, véleményt nyilvánítania olyan kérdésekben, amelyekben nem volt otthon. Nern akart bakot lőni, nem akart semmit elhamarkodni, mint pl. II. Vilmos tette, ákl mindig! mindent megmondott, amit gondolt vagy ami eszébe jutott. Ferenc Józsefnek is voltak szimpátiái és antipatiái, de ezeket nem szerette a nyilvánossági elé tárni. Igy pld. a Goethéről szóló nézete, ha nyilvánosan elmondja, nem járult volna hozzá népszerűségének emeléséhez. Ferenc Józsefben sok érzék vidít a humorhoz, szellemes is tudott lenni. Anyjához irt leveleiben még szójátékok gyártásában is gyakorolja magát, így pl. János főherceget, a nem sok sikert arató Reichsverwesert Reichsvermoderemok nevezi. Hogy a poroszokat nem szereti és az Öreg VÜmvőX nem éppen hízelegve nyilatkozik, az csak nagyon ás érthető. A levelekben igen sok közérdekű dolog mellett bennünket elsősorban Győr emlegetése köt le. Városunk neve igen sokszor fordul elő a gyűjteményben. Ferenc József először 1847-ben utazott át Győrön. 1847 január 13. halt meg József nádor, és ennék a temetésére utazott pa-