Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Képmellékletek és illusztrációk - Herzan, II. József és VI. Pius

A litárűában előforduló franciaországi védőszentek nevei is a könyv francia eredetét bizonyítják, pl. Remigius, Bertrand, Columban, German. A címlapon levő cimer három sip J. Ä. V. betűkkel az dső tulajdonos címere, akinek számába èz a könyv készült Ujabb barna bőrkötés Breviárium manuscriptum hátirattal.« Egy régi nyomtatványról, amely szinten eltűnt Pálinkás katalógusa (31. 1.) ezt a leírást adja: » Heure a lusaige [!] de Rome. Thielman, Kerner 1506. Igen szép, hártyára nyomtatott imakönyv, 18° gót betűk, a kezdőbetűk aranyozva és színezve. Minden lap gazdag jelképes kerettel díszítve, számos finom kivitelű rézmetszettel, melyeknek műértéke igen nagy. Teljesen ép példány, kötés alkalmával a lapokat lemetszették. Ujabb barna bőrkötés. XX. 8. a.« Ugyancsak leír Pálinkás katalógusa egy másikat is: y>H

eures al [!] usage de Rome. Paris, Gilles Hardouyn. A 16. század első éveiből való díszes hártyanyomtatvány. Gót betűk, kezdőbetűk szines alappal és aranynyal. 18 egész oldalra terjedő képpel és számos kisebb szines képpel. Levélszám A -f- L quaternio 88 levél, az Tutolsó 4 levél elmosódott. Vörös bőrkötés aranyozassal.« A könyvtár katalógusai a bíboros megjegyzéseivel, csakúgy mint egyes könyvekben lévő sajátkezű bejegyzései is tanúskodnak arról, milyen kiváló bibliofil volt a tulajdonosuk. Mabillon: De re diplomatica libri VI. (Paris, Robustel 1709) c. művében pL e bejegyzés van: »Duas Celebris hujus operis editiones aliqui credunt exaratas, nempe anno 1681 et anno 1709, sed manifestus error: Editioni A 1681 frons libri tantum fuit renovata Anno 1709 ac permutatae fuerunt aliquae paginae, sc. a pagina 635 ad 648. Ad opus ergo completum possidendum necesse est Editio cum Libri fronte mutata Anno 1709, cum indicatis permutationibus, et adjectis paginis ut nostrum exstat Exemplar; numquam vero Supplementum et Editio sine permutationibus Anno 1681, quia imperfectum tunc Codex exstaret. Opus hoc vere integrum ut supra enunciatum, attento praesertitn diclo Supplemente qui rarissimos inter Libros adnumeratur, praestantissimum est ac magni praetii. (E kötethez kötve a vékonyabb Lib

rorum' de re diplomatica supplementum, Paris 1704, Robustel.) Egy másik műben Alfordi: Fides regia Britannica Lüttich 1673 c. 4 kötetes munkában Herzan e sajátkezű bejegyzése van: »Liber inter rarissimos rarior et in maximis Bibliothecis saepe desideratus.« Egyes könyvek nagynevű gyűjtők' gyűjteményéből kerültek hozzá, így néhány Garampi bíborosnak, mások Josephus Renatus Imperialis bíboros könyvtárából. Sok mű Herzannak van ajánlva. A 18. században a szellemi élet központja és irányítója, haladó és konzervatív körökben egyaránt elsősorban a francia irodalom volt, úgy, hogy Rivarol közeljárt áz igazsághoz, midőn azt irta: »Le temps semble être venu de dire le monde français comme