Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Hellebronth Kálmán: Az ócsai és enesei Torkos-család

a győri székeskáptalan uraindkl s ott nem egy pap készült elő szentbeszédére. Testvéreivel, a földszintes kúriában »faragot«, egész kis műhelyt rendezett he, szabad idejében ott faragott (a gazdaság minden javítási szükséglete ott nyert kielégítést), s kedvenc mulatsága volt, hogy! az esztergapadján készített szép facsigákat észrevétlenül potyogtatta el, a révfalusi gyerekek nagy örömére. Egyébként is a Torkosok hagyományos puritánsága volt jellemzője. Csak a gyümölcsös dézsmálóival szemben nem isímlert tréfát! Hires faiskolájából, gyümölcsöséből kedvenceit, a gyerméksereget, mindig teletömött zsebekkel bocsátotta el, de jaj volt annak, akit tolvajláson ért., a sóval-paprikával töltött puska (Numa, a kitűnő lövő katona kezében is!) azonnal működésbe lépett! 1906. júl. 6-án halt meg 81 éves korában. Éliás ev. lelkész volt, 1898-ban halt el; Ottijlia fiatalon. Árpád ijmérnök, 1914-ben 77 éves korában; Numa cs. és kir. őrnagy, 1831. szept. 21-én született Révfaluban. Mint tengerésztiszt 1857—59-ben a Novara cirkálón Indiában és Kínában is jár és onnan számos egzotÍKus tárgyat hoz magával Bécsbe, melyek közül néhányat később a győri bencés-múzeumnak is adományoz. (Győri jKözlöny 1867. szept. 12.) 1866-ban kitüntetvén magiát a sant-mariani csatában — hol oly súlyosan sebesül meg, hogy szolgálatképtelensége miatt utána nyugdíjba megy — vitézségéért a katonai érdemkeresztet nyerte, hadi diszítménnyel. Hosszabb időt töltött Velencében, Lombardiában és a gráci garnizonban, hol korábban elhalt felesége is nyugszik. Numa 1914. szept. 18-án halt el, 83 éves korában. Ä révfalusi temetőben temették el nagy íkatonai pompával. ! ' ' ! I ! | ; E pégy testvér, kik életűik véget együtt töltötték el a révfalusi kastélyban, illetőlegi a klert másik felében álló kúriában, egymás mellett nyugosznak a révfalusi temetőben lévő kriptában. Az elődök egy része pedig Győrben, a régi belvárosi temető kriptájában. Ismét kimagasló, tudós tagja a családnak a szintén Ádámtól származó László (sz. 1839. okt. 2-án Kőszegen) iró, tanár, nyelvész, költő. Nagy atyja szintén István, a győri alispán (mint Numának), atyja: Ferenc (sz. Győrött 1802. dec. 3-án) kőszegi ügyvéd, majd a kerületi tábla ügyésze, táblabiró; neje Józsa Ludovika, kitől 10 gyermeke született. Gyermekei közül László a középső. Sándor (1832—65.) Sopronban volt törvényszéki biró és líceumi jogtanár. Radó Kálmán mégl az ő tanítványa volt. Neje Proszwimmer Irma. Már 1861. dec. 20-tól — 29 éves korában! — a M. Tud. Akadémia lev. tagja, főleg a nyelvtudomány és őstörténelem tudósa; meghalt Sopronban 32 éves korában (1. Szinnyei). Géza (1848—81) Győrött Karsay püspöknek volt kedvelt káplánja, 'majd lőcsei lelkész. A fentebb említett László, a költő, ki jelenleg Budapesten él, iskoláit Sopronban kezdte, itt volt ev. teológus is. Első versével (Turcsányi Album 1854) 15 éves korában, kőszegi tanárát ünne-