Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Markó Árpád: Bottyán kísérlete Győr megrohanására 1707. június 25.

volt az eredménye. A bécsi kapun (kitörve, elfoglalta ja, szigetre vezető hidat, mielőtt a kurucoknak eszükbe jutott volna azt megsemmisíteni. Ez alatt a vár tüzérsége sűrűn lőtte a külváros utcáiban fosztogató kurucokat. Toldó kirohanását hamarosan követte az időközben a főtéren (a imai Széchenyi-tér) gyülekező helyőrség — [kb. 600 ember — ellentámadása. Újváros két főutcáján végigrohanva léptek harcba a Rába )és a Rábca közti térszínen. Közel 2 óráig tartott a házak közötti véres közelharc, jamelynek befejeztével Toldó századainak sikerült a kurucokat mindkét külvárosból 'kiszorítani. A zűrzavaros harc részleteinek rekonstruálása egykorú szemtanú leírások hiányában, ma sajnos már lehetetlen. Hogy Eottyán a támadásban személyesen résztvett-e, azt nem sikerült megállapítanom. Nem valószínű, mert mint tapasztalt öreg katonának bizonyára első dolga lett volna afvárba vezető híd elzárása. Egybehangzó adatokból arra kell következtetnünk, hogy a harc alatt még seregének második csoportjánál tartózkodott, amely a Szigetből visszarohanó kurucokat felvette és megakadályozta azt, hogy Toldó ezredes Pinnyéden túl |is üldözte azokat. A merész, de kudarccal végződő vállalkozás a kurucoknak elég sók áldozatába került. A győzelem hírével Bécsbe küldött Iiier von Wagnereck császári főstrázsamester ott arról tudott beszámolni, hogy a császáriak a szárazföldön 220 (kuruc hajdú holttestét szedték össze

1 s a vizből 300 hullát halásztak Iii. Élve mindössze 20 kuruc került a németek fogságába s 9 jkuruc 'zászló, S üstdob, sok puska és kard maradt a ^csatatéren a császáriak ikíezében.

1

) Kolinovics 800 kuruc halottról beszél.

2

) Mind ő, mind a császári eredetű források határozottan megemlítik azt,; hogy az egész veszteséget a kuruc hajdúság szenvedte, mert a lovasság az ellentámadás kezdetekor kereket oldott. A németek vesztesége a'kurucokéhoz viszonyítva elenyészően csekély volt, 2 muskétás és 3 városi polgár elesett, 11 megsebesült. Ez az aránytalanság! megerősíti azt a hadtörténeti tapasztalatot, hogy utcai harcokban s általában támadásoknál vagy ellentámadásoknál sohasem az erélyesen vezetett és fegyelmezetten támadó fél szenvedi ;a nagy veszteséget, hanem fa harccal nem törődő, kötelékek nélkül fosztogató, vigyázatlan katonaság. A győrszigetj és újvárosi rácok pusztulásáról, illetve veszteségéről nincsenek adataink. Toldó ezredes jelentésében, valamint a Wienerisches Diariumban sem történik erről említés, aminek magyarázata az (ezt császári parancsnokok harcjelentéseiből ismételten megállapítottam más alkalmakkor), hogy ezeknek — mint inem reguláris csapatoknak veszteségével, a parancsnokok nem törődtek. Harcjelentéseikben mindig! csalk a reguláris ezredek veszteségeiről szoktak beszámolni. 1

) Wienerisches Diarium idézett helyen. 2

) Kolinovisc, idézett helyen „A. d. IX. Cal. Quint 111. M. pedites équités ejusdem noctu Javarini Suburbia expilare volentes, a Toldio — per absentiam Heisteri — Praesidíi Praefecto, solutis maioribus machinis, primum turbantur, et in excursione cum DC per ilium facta, DCCC pedites, partim caeduntur partim in aquas proturbantur".