Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Kiss Menyhért: Gyerekarcok. I. Lulu. — II. Pétörke. — III. Jánoska. — IV. Pistike

IV. Pistike, Pistike, az én vidám cimborám, Pistike, a kis szőke pikoló ; Csak asztallábnyi, s frakk feszül rá, A szava komoly, s mégis oly bohó. Plasztrónja ragyog, akár a szeme, Es főszakmája a szivar, a lap. S ebben a fényes, zsibongó teremben Hozzá vagyok a legbizalmasabb. „Nos, kis barátom, mi van odafent, Hol az Olt vize a völgyekbe fut ?" „Csak ha félig lehunyom a szemem, Látom a havast, a mezőt, a falut — Látom a kecskecsordát a hegyekben, Kék füst úszkál a kis házunk felett ; Mária-harangszó. Alkony. Az alvégen Vetik a fiuk a cigánykereket . . ." Es hogyha megnőlsz, mi lesz belőled ? Szereted-e a kék hegyek hónát ? „Hogyha nagy leszek, akkor haza térek S akkor történnek tettek és csodák ! Aranysarkantyút viszek tarsolyomba, Száz kicsi csizmán, hogy peng, hogy ragyog Kényesebben nem járnak a felhőkön Az aranyszárnyu angyalok . . . Es az anyámnak nagy kertet veszek, A zsellér-sorsból kiragadom, Aranyból lesz az ajtó fakilincse, Piros futóka leng az ablakon. Nem lesz más dolga, a templomba járni, Imádkozni a Mária-oltár előtt: Hogy Pistikét védte a nagy városban, Árvaságában nem hagyta el őt . . . S csináltatok egy márványkeresztet Apám sírjára, ki meghalt szegény ..." Tovább beszél. De cérna kis alakját A könnyeimtől már nem látom én, Oh, kis testvérkém, havasok pintyőkéje, Jöjj, a szivemre hadd szorítsalak : Csak minél később ébredj a valóra, Hogy az álmokból be kevés marad ! . • . Kiss Menyhért.