Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Kiss Menyhért: Gyerekarcok. I. Lulu. — II. Pétörke. — III. Jánoska. — IV. Pistike

Gyerekarcok. I. Lulu. Kinn hull a hó . . . táncolva, ringva-rengve. Hólabdacsatát vívnak a fiuk, Be rossz itt ülni e lágy, langy melegbe, Be jó annak, aki birkózik, ki fut. Most összefognak ... ni, győz a kaján, Az a nagy, lomha

r a földön marad — „Én lemegyek 1" Es a versaillesi lány: „Könnyen meghűl a torka. Nem szabad!" „Unom a sakkot, a kockát, a képet, Szobám lejátszott játékkal tele, Szeretném látni kismamát, a szépet, Hogy megcsókoljam és játsszam vele. Lenn a pékéknél gyerek van, de hány, Csókolják egymást, unosuntalan. Hol a mamám ?" Es a versaillesi lány : „A mama most az operába van!" „Szeretnék menni a havas hegyekbe, A szánkán szállni sebten, mint a szél, A völgybe várna az apám remegve S ha fölborulnék, biztatna, ne félj ! Ott tul a hentes hogy csüng a fián. Együtt köszönti hajnal, naplement, Megyek apához!" Es a versaillesi lány: „A kegyelmes úr már a klubba ment . . ." Es Lulu sir . szivéből, nem másért, Csak bántja, fáj az ezer nem szabad ; Egy fahegyből lelopott csepp tojásért Od'adná a nagy uradalmakat . . . Kis pékfiuk dalolva járnak-kelnek, Hancúroznak, oh milyen boldogok ! — Kis gróf Lulu, akit lent irigyelnek, Halktitkosan zokog . . .