Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lelóczky Jenő: A győri iparosnemzedék

lösség, mely egy egész nemzedék boldogulását célozza, de meg nem felelő kivitel esetén annak hajótörésére vezethet, érezhetően kell nehezedjék az arra hivatottak lelkiére, lelkiismeretére. Az ipar­ban, az iparosságban sok kiaknázatlan érték van, amelyet hozzáértő bányász a felszínre hozhat és valódi értékére válthat. Minden ipa­ros, aki a mesterségét szereti és átérzi, fél művész is, hisz mind­egyik törekszik, hogy szépet, maradandó emlékű ipari mesterművet alkosson. És vájjon, kik készítették a közép- és ujabb kor halhatat­lan ipari remekműveit? Egyszerű iparosok, akik sokszor egész éle­tüket szentelték, egy még ma is megbámult, ipari remek elkészíté­sére. Akkor még nem voltak iparművészek, hanem voltak mesterek, akiknek a kezemunkája alatt rózsafolyondárrá változott az élettelen vasanyag, dalolni kezdett a fa, arannyá változott a terméskő. Alkotó művészei lettek iparuknak és nevüket aranybetükkel örökítette meg a történelem. Hát szabad-e elhanyagolni egy polgári osztályt, amelyben ekkora átütő- és alkotóerő van. Mivel nem mehet min­denki szellemi pályára, hanem valakinek el kell végeznie az emberi élet fölmerülő szükségletei kielégítésére irányuló fizikai munkát is, amely a köztudatban sem élhet avval a minősítéssel, hogy az le­alacsonyít, vagy alsóbbrendüvé tesz, tehát igenis neveljünk erre megfelelő anyagot. Tehát, hogy ez minél hatványozottabban szol­gálhassa ezt a célt, ennek külön nevelést is adjunk. Azi a* fiatal­ember, akit a szülei, a hajlama az ipari, vagy kereskedelmi pá­lyára visz, ne kényszerüljön oly iskolába, amely nem felel meg az ő céljainak. Legyen az akár a nyolcosztályu elemi, vagy legyen az egy négyosztályu középiskola, de amely befejezett egészet ad azok részére, akik iparos-, vagy kereskedőtanoncnak mennek. Itt meg­kapja mindazokat az alapismereteket, amelyek az ipar eltanulásában és további boldogulásában neki nagy könnyebbségeket nyújtanak. Ennek az iskolának a tananyaga és a tankönyvei 'természetesen mind ennek a felfogásnak a szolgálatában álljanak. Pl. a földrajz necsak a föld, hegy, viz és nép rajzát adja, hanem világosítsa fel őt egész pontosan, hogy az iparban előforduló ásványok, nyers­anyagok hol, milyen körülmények között találhatók és miképpen használhatók fel. Az ipari természetrajz magyarázza meg, hogy a virágok, a fák, az állatok micsoda nyersanyagokat szolgáltatnak és mely iparág részére. Az ipari történelem, amelyből megismeri az ipar és kereske­delem nagyjait, művészeit, alkotóit, feltalálóit, amelyből megtudja, hogy mily jelentős szerepet játszottak neves iparosok és kereske­dők az ország gazdasági alakulásában, akik, mint az ipar és keres­kedelem hadvezérei, fejedelmei vitték diadalra a Tiazai, ipari érde­keket. Ismernie kell a technika eredetét, annak fejlődését és mai ki­alakulását, annak hatását a mindenkori helyzetre. Ipari kalkuláció alapismereteire, egészségtanra, emberismeretre, igazságszeretetre, szociális gondolkodásra, hazafiságra, munkakészségre és a munka megbecsülésére kell nevelni. Ezt az utóbbit ajánlatos volna a legszé­lesebb körben, minden iskolában tanítani, mert ez igen alkalmas eszköz volna, nojgy a nagy társadalmi különbségeket leépítse és az

Next

/
Thumbnails
Contents