Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lelóczky Jenő: A győri iparosnemzedék

osztályokat egymáshoz közelebb hozza. Nagy súlyt kell helyezni a rajzkészségre, úgy az ábrázoló és díszítő, valamint a szabadkézi rajzra. Az ipari életben elengedhetetlen kellék a rajzkészség. Az iparosnak a gondolatait tudnia kell felvázolni, amikor már magában elképzelte az alkotását. Nagyon fontos a kézügyesség elsajátítása, amit model állás, kis, egyszerű szerszámokkal felszerelt műhelyekben való munkálkodással fejleszt. Egyúttal kibontakozik előtte akaratlanul is annak az iparnak a képe, amelyhez hajlamot érez és a tanárok a gyakorlat közben tapasztaltakból, egész határozottsággal meg is állapíthatják, melyik fiu melyik pályára a legalkalmasabb és melyikhez van leginkább kedve. Eiz a helyes pályaválasztás kérdését is megoldja, ami pedig sok későbbi csalódásnak a megelőzője lesz. Evvel a kérdéssel a külföld már régebb idő óta behatóan foglalkozik, tudományos, pedagógiai alapon, annak az elvnek az alapján, » minden embert a neki legjobban megfelelő helyre«. Mert hiszen igaz, hogy a természetadta tehetséget nem lehet meggátolni a felszínrejutasban, de a közepes anyag boldogulását is így lehet legjobban elősegíteni, sőt biztosítani. A jóizlési,' a modorosság tanítása, szintén hozzátartozik az iparos előképzettségéhez. Mindég is egyik átka az az iparosságnak, hogy nem tud a 'közönségével megfelelően bánni, nem tudja kellően kiszolgálni, nincs modora. Legalább egy világnyelv ismerete szintén szükséges a boldoguláshoz. És mint legközelebb fekvő, a német nyelv volna ajánlatos, de természetesen nem irodalmi képzés, hanem gyakorlati beszéd tanításával, amely a levelezéssel kiegészülne. A könyveléshez való hozzászoktatás, mint ami nélkül nem élhet az iparos, szintén ennek az iskolának a feladata. A mai bonyolult adórendszer, a sokféle nyilvántartás, bejelentési kötelezettségek stb. szükségessé teszik, hogy az iparos az üzletét el tudja adminisztrálni és ennek a tudatába^ a rendtartásra, pontosságra, kötelességteljesítésre, már itt kell nevelni a jövő iparosát. A gyáripar versenye, a nagytőke mind olyan ellenfelek, amellyel szemben a kézművesnek csak az egyéni tudás lehet a fegyvere. Négy iskolaév alatt, a tantárgyakon kivül ezekből csak ízelítőt, kóstolót, tanácsot lehet adni, de a fogékonyielkü ifjúságban bennmaradnak ezek a tudatok és további tanulmányai folyamán, majd kifejlődnek. Tehát időközben az ifjú 14 éves lesz és felteszem, nincs messze az az Idő, mikor törvény fogja szabályozni, hogy if ju az ipari és kereskedelmi pályára ennek a négy osztálynak sikeres elvégzése nélkül nem léphet. Ne legyen tehát kirostált, alacsony abbreridü fajta, hanem hivatás, öntudatosan előképzett ifjú, aki tudatában legyen annak, hogy ő éppen olyan hasznos polgára lesz a társadalomnak, mint aki szóval, tollal, lombikkal, statikával, logaritmussal stb. küzd a •megélhetéséit és ezzel szolgálja becsülettel a hazáját. Ez lehet az az egészséges alap, amelyre az ipar- és kereskedelemnek szüksége van. Dacára, hogy iparosnevelésről beszélek, itt az előképzettség a kettőnél már gazdasági okokból sem volna célszerű, ha szétválasztanánk. A továbbiakban úgy is külön haladnak. Ez az ifjú, ha bekerül a műhelybe, már világosabban lát. Komolyabban gondolkodik, nem ra-