Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lelóczky Jenő: A győri iparosnemzedék

tében, hogy »te csak engy el inasnak, mert másra nem való vagy«. Ebben benne van nemcsak az iparosság, de magának a munkának a lebecsülése is, pedig mily tévedés ez a lekicsinylés. Mert ellenkezőleg, a kvalitásos ipari munka tudást, intelligenciát, megértést, munkaszeretetet igényel. Hiszen sajnos nálunk csak egy frázis az a tulajdonképpen örök igazságnak szánt jelmondat, hogy: »Ä munka nem szégyen.« De mindig úgy látjuk és úgy érezzük, hogy az csak arra nem szégyen, aki azt kimondja, de a munkát mással végezteti el, mert bizony vajmi kevesen vannak, akik magukra nézve is elismernék ennek a mondásnak az igazságát. Igen, nálunk a munka alacsonyabbrendü lénnyé degradál. Mert különben itt kellene állnia nálunk is az évszázados, vagy legalább is több évtizedes családi cégeknek, amelyek apáról-fiura szállva, őrzik üzleti hagyományaikat, őrzik a műhelytitkaikat, fényt, tekintélyt, tiszteletet árasztva és biztosítva az egész iparosság, a munka részére. És mit látunk? Äz iparos végigélve azt a sok lenézést és megalázást, amiben csekély műveltsége miatt is, pályája során, mint munkában élő része volt, anyagi áldozatot nem sajnálva, taníttatja a leszármazottjait, hogy legalább az ivadékának biztosítson megbecsültebb pozíciót azon az áron, amit a lenézett munka által tudott nekik megaclni. És a fiak menekülnek apáik műhelyéből, apáik üzletéből és vért verejtékezve loholnak) a diploma után, amely cimet, társadalmi megtecsülést ad nekik és az otthon élvezett anyagi jólét délibábját soha el nem érve, gyűlölettel telik el tulajdon volt fajtája ellen, akiknelv a kevés anyagi, hogy úgy mondjam pekunáris élvezeteken kivül, úgy sem volt másban részük. És ez nincs helyesen. Ezeket a téves ideológiákat ki kell irtani az emberekből, az ifjúságból. Legyen igazán szent igazság az, hogy »a munka nem szégyen«, de ám csak a becsületes munka biztosítson megbecsülést. Mi lett a tisztes iparból? Minden polgári kötelességvállalás alóli szabadulniakarás, a hitelezőkkel szemben a legnagyobbfoku felelőtlenség, az ipari és kereskedelmi etika legelemibb szabályainak felrúgásával, konkurrálja le árban, de nem tisztességes áruval szakmabeli társait, azokat gyöngítve és károsítva, magát pedig mégis a biztos romlás felé vive. Az emberi agyafúrtság, a szélhámoskodás akar diadalmaskodni az iparban? Erre a küzdelemre nem tudjuk mi á tisztes ipar harcosait felvértezni. És egyszer már meg kell látni, hogy ezzel a polgári osztállyal, amely mindig hű volt a hagyományokhoz és mindig fogékony volt a haladás iránt is, amely roskadásig teljesítette államfenntartó kötelességeit, törődni is kellene. Törődni, még pedig alaposan felépített programm szerint. Törődni kellene a gyermekéveivel, az ifjúságában, a fejlődésében és érett korában. Meg kellene adni- a módot, hogy szakmai tudása mellett megtalálhassa az utat, a magasabb értelemben vett emberibb megélhetéshez. Ha van szép, de egyúttal nehéz életcél és feladat, úgy az ifjúság nevelése az. A jövő generáció előkészítése, felvértezése az eljövendő harcokra, hogy hivatását átérezze, munkakörét szeresse, szépet, ujat, nagyot tudjon alkotni. Az a nagy fele-