Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Lelóczky Jenő: A győri iparosnemzedék
A győri iparosnevelés. Bármilyen nevelésről van is szó, egy szisztémáról, egy nevelési rendszerről, azt általános irányelveknek kell szabályozni. Ugyanez áll az iparosnevelésre is, amelynek helyes megoldása országos iparosérdek és ezt az ország minden részén nagyjában, egészében egy és ugyanazon elvek alapján kell a gyakorlatban érvényesíteni. Hogy a cimí a győri iparosnevelést adja témául, azt annak tulajdonítom, mert városunknak ezen a 'téren mindig elsőrangú elismert neve volt és ma is vezetőszerepet játszik. Elsősorban pedig azért, mert mindazok a gondolatok, amelyek e kis tanulmányban napvilágot látnak, nem akarom azt mondani, hogy eredetien győriek, mert ezeknek benne kell élnie minden intelligens, képzett iparos lelkében, mégis a legújabban, ezek az akciók innen vették útjukat az illetékes fórumok elé, hogy majdan a megvalósulás stádiumába lépve, eredményesen szolgálhassák a helyes iparosnevelés érdekeit. Minden társadalmi osztály, vagy réteg annyit ér, amennyi értéket a benne rejlő szellemi és anyagi javak képviselnek. Minél fontosabb hivatásra készül valaki, annál nagyobb gondot igényel a nevelése, a pályára való előkészítése. A mai lázas tülekedés, minden legkisebb kenyeretadó állásért való túlkínálat, fokozza a pályázókkal szemben felállított követelményeket. Maga az élet pedig a legkönyörtelenebb feltételeket szabja, különösen az ipari és kereskedelmi pályákon működőkkel szemben. Hol van itt a képzettségnek az a minimuma, amely megfelel a mai gazdasági élet adta igényeknek? Melyik az a 'Legkisebb tudás, amivel mégis bátran nekimehetünk ennek a gazdasági ciklonnak, amely végigsöpör rajtunk most már hosszú évek óta és gyökerestől tépi ki az |ipar évszázados tölgyeit, cégeit? Nincs aki ne inogná, nincs aki ne félne a holnaptól. Itt megszűnik a tudás, itt nem az intelligencia számol, itt már csak az ösztönös próbálkozások járhatnak sikerrel, de esetleg balsikerrel is. Éppen azért á nevelés kérdésének megvitatásánál nem állíthatjuk a mai logikátlanul felfordult viszonyokat a neveléssel szemben felállított követelmények fokmérőjéül. Rendkívüli helyzetek, rendkívüli intézkedéseket követelnek, esetleg olyanokat, amelyek minden szabályon kivül esnek. Vegyük tehát ezen a téren a világ normális haladása adta tennivalókat. Hogy az iparosság nevelése ezidáig nálunk még soha sem volt az illetékesek olyan gondja, amint azt az ebben pit osztályban elhelyezkedettek hazafias, polgári gondolkodása, valamint a munkájuk, a tevékenységük által produkált nemzetgazdasági értékek miatt meg is érdemeltek volna, az minden gondolkodó előtt világos és tudott dolog. Az iparosság nagy százaléka elhanyagolt, az iskolákból kirostált, félbenmaradt tudással utjának, szélnek bocsájtott lény, mostohagyermeke minden pedagógiának. Milyen tévesen könynyelmü kijelentés az, amely mintegy bélyeg marad rajta egész éle-
