Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Mille Géza: A mezőgazdaság helyzete és szükségletei Győrött

az iparkamara, a város és a gazdakamara nagy mozgalmát indítottak, hogy a főidényben Győrött rekedt cca 12—13.000 drb hizó sertésnek külföldre értékesítési lehetőséget nyissanak. Ez, a 12.000 drb-os szám — mindent elmond. Ä 30 év előtti 60—70.000 drb hízódisznó közel félmillió mázsa gabonaszükségletet is jelentett, ami a közeli gazdavidék előnyét szolgálta. Hol vagyunk ma ettől a számaránytól? Az 1870. évi sertéslétszám a megyében 27.891 drb volt, ami 1895-ben 40.943 drb-ra emelkedett. Már akkor is a győri piacon a leölt és feltisztított állapotban behozott sertés nagy szerepet játszott. Az 1933. évi tavaszi összeírás szerint 67.177 drb (84.391) sertés van a megyében, ebből 9157 (6741) a városi létszám, még pedig ebből alig 450 (1039) a hússertés, a többi magyar mangolica (5702). A megyében 43.597 (56.899) drb mangalica és 14.423 drb (20.751) hússertés a létszám. Tehát az angol hússertés erős előretörése állapítható meg. (A zárójelben levő számok az 1932. évi adatok, hogy az évenkénti hullámzást érzékeltessék.) d) Juhtenyésztés. Az 1870. évben Győr megye juhiétszáma a 4-ik helyen állott, 25 év múlva, 1895-ben rnár a 17-ik helyre csúszott vissza a területegységre eső létszám. 1870-ben még 127.213 drb juh volt Győr megyében, 1895-ben csak 52.580 drb, 1933-ban a megyében csak 11.322 drb juh lett összeírva. (1932-ben pedig 14.630 darab.) A silányabb juhlegelők eltűnése és a gyapjuárak rohamos zuhanása idézték elő ezt a 90o/

0-os visszafejlődést. El lehet gondolni, hogy Győrött minő emberfeletti munkát fejtenek ki azok a még ma is dolgozó juhkereskedők, akik birkaexporttal foglalkoznak főleg Franciaország felé. A Grünwald Testvérek egész Dunántúlon elsőnek elismert szakembereik, e szakmában. Még: hallgatni is fáj e régi, tradicionális, apáról-fiura öröklődő hivatást folytató kereskedők panaszait a birka-gyapjuexport mai drótakadályairól és nehézségeiről. Kecske 1932-ben 2126, szamár 116, öszvér 15 drb volt a megyében; a városban 102 drb kecske, 2 szamár és 1 jöszvér. e) Baromfitenyésztés. A megyében 1895-ben 255.205 darab baromfi volt statisztikailag összeírva, amely állomány nagyrészben a tósziget-csilizközi járásban tenyésztetett, minek következtében például Sokoróalján a baromfinak akkor háromszoros ára volt. Már ezelőtt 40 évvel is az ú. in. »tikaszok« kizárólagos vadászterülete volt a vármegye baromfitenyésztése; s éz magyarázta a községenként és (időszakonként a vég,letekigi változó baromfiárakat, ami a tenyésztők kedvét ezen tenyésztési ág iránt cseppet sem növelte. Trianonnak köszönhetjük azt a felismerést, hogy a kii!földi piacokon a magyar baromfi és tojás utánozhatatlan kitűnő izénél