Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Zoltvány Irén: Karlsbadi élmény

Karlsbadi élmény. (1911-ben.) Humoreszk. Karlsbadi élmény cimet adtam a fölolvasandó humoreszknek, mert habár a kis történet szereplői magyarok, maga a történet, mely a humoreszknek alapjául szolgál, a világhírű fürdőhelyhez fűződik. A szereplők egyébként nemcsak magyarok, hanem még hozzá a győri társadalom régebbi előkelő alakjai, akiknek a nevét azonban a »nomina sunt odiosa« elvénél fogva kénytelen vagyok elhallgatni, nem mintha valami becsmérlő rejlenek reájuk nézve a kis humoreszkben, hanem mivel a nevek ismerete nem tartozik szorosan a dolog érdeméhez. Annyit mégis elárulhatok, hogy a kis történet szereplői — rajtam kivül — immár mind a sírban nyugosznak. Azt is az igazsághoz hűen kötelességem bevallani, hogy én most a kis történetnek inkább csak előadója vagyok, semmint magának a humoreszknek kizárólagos értelmi szerzője, mint ez egyébként hamarosan ki fog tűnni. \ , Mielőtt rátérek magára a dologra, előre kell még bocsátanom, hogy ezelőtt több mint húsz éve kénytelen voltam megrongált egészségi állapotom helyreállítása végett kétízben is Karlsbadra menni, ahol egész magyar kolónia volt található, melynek tagjai közt — mint már érintettem — több előkelő győri s ezenfölül győrmegyei egyének is voltak, és így szinte otthonosan érezhettük magunkat az idegenben, annál is inkább, mert a lokálpatriotizmus érzésétől áthatva, mi győriek és győrmegyeiek gyakorta tartottunk összejöveteleket, közös kiránoulásokat, sőt többen ugyanazon étkezőhelyiségben fogyasztottuk el harápnivalóinkat is. Most is kegyelettel emlékszem vissza a karlsbadi úgynevezett várban fekvő emeletes kis házra, ahol valamikor nagy költőnk, Arany János, ismételten lakott s ahol — a ház későbbi tulajdonosánál: egy mérnök özvegyénél, a jó Pradacsek néninél — egyik barátommal együtt mi is heteken át tanyáztunk. A fürdőévad vége felé áldott emlékű barátomat teendői hazaszólították. Mikor ezt nekem említette, egyebek közt szóba került, hogy Marienbadon át utazik Bécs felé;, s én kapva kaptam az alkalmon, hogy karlsbadi lakótársamat elkísérem egész Marienbadig, amelyet még nem ismertem, s megszemlélem eme másik világhírű fürdőhelyet is, s ott fogok majd búcsút venni társamtól. Neki is jól esett az én úti kiséretem terve, amelyet meg is valósítottam. Útra kelve, a vasúti kocsiszakaszban a kalauz jöttére elővettük uti jegyeinket. A kalauz távoztával ,az én barátom egyszerre csak magából kikelve indulatosan pattognii kezdett: »No nézd — úgymond — az a haszontalan (ő ennél sokkal erősebb jelzőt használt!) Cook-cég, amelynél útijegyemet váltottam, a gyorsvonatokon számozott helyre jogosító ú. n. Platzkarte árának fejében 3 koronát vasalt be rajtam a karlsbadi irodájában, holott itt, ezen a jegyen