Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Valló István: Az újvárosi ostrom

nyítékok és jogi ellenvetések felsorakoztatásában. A tanuk százait hallgatta ki és hiteltette meg; a bíróság, a tanuvallomási jegyzőkönyvek, bizony ságlevelek, visum repertumok és egyéb hivatalos iratok kötegszámra gyűltek össze, mig végre a bíróság 1834. június 27-én ítéletet mondott, amely a per alá vett tisztviselőket vétkesnek mondotta ki a hatalmaskodásban s őket a felfüggesztés idejére tisztségüktől megvonta, sőt Stefanies József kapitánynak a tisztségétől való felfüggesztés idejét egy évvel meghosszabbította. Bár a magistratusbeliek a kiküldött bíróságtól nem vártak kedvező ítéletet, mégis elkeserítette őket az s a királyi ítélő táblához appelláltak, ahol azután a pör kedvező eredménnyel végződött. A magistratus tagjait visszahelyezték hivatalaikba, a megostromlott s oly sok vihart keltő házat pedig a városnak ítélték oda. E végső döntés természetesen megnyugvással és örömmel töltötte el nemcsak a meghurcolt tisztviselőket, hanem a város polgárait is, akik a külső tanács ülésében köszönetet mondottak a tisztviselőknek fáradozásaikert, sőt a per folyamán felmerült költségeknek s a bécsi deputációk költségeinek több mint 1800 forintnyi összegét is magára vállalta a tisztviselők helyett, azzal a fölöttébb bölcs okoskodással, hogy »akié a haszon, azé a költség is«. Ezzel a békés akkorddal záródik le az újvárosi háznak évekig elhúzódott vitája, amely a véres ostrommal, a bünfenyito perrel, a nemességnek az országgyűlésen előadott sérelmével, az Őfelségéhez menesztett deputációkkal együtt nemcsak megörökítésre érdemes egy epizódja a város múltjának, hanem kortörténeti szempontból is érdekes adatokat nyújt a mult század reformkorszakának rajzához. Valló István.