Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Valló István: Az újvárosi ostrom

Az újvárosi ostrom. Epizód Győr város múltjából. Ez a történet nem a nehéz ostromokban helytálló, véres és nagy csatákat harcoló Győrnek hősi idejéből való, amikor a városnak dicsőséges haditetteit hetednétország visszhangozta, hanem abból az időből származik, amikor már Győr — mint kivénhedt öreg katona — kikérte vitézi obsitját s lehántotta magáról becsületben megviselt hadi mundérját. A várbástyák öreg falait már kikezdette a megifjodásnak szándéka. A bástyafalak hosszú vonalát ledöntötték már a dolgos csákányok és a rések nyomán szorgalmas sürgés-forgás alakította a város új képét. A várárkok mocsarai, a külső erődök romjai felett már egy új városrésznek körvonala bontakozott, ami pár évvel később már nevet is kapj az új uralkodóról: Ferdinándról. A fehérvári kaputól nyugatra még állanak ugyan a büszke bástyák s komor nyugalommal övezik a mai húspiacot, de a nemes magistratusnál már készen is az új terv, amely e bástyák helyén pompás parkot akar ide varázsolni. A reformkorszak éveinek nagyszerű lendülete sodorja a várost az új és modern élet felé. Polgárai műveltek és haladó szelleműek. Az idegenek is megcsodálják kultúráját. Broglie herceg, aki Napoleon kíséretében járt itt, elismeréssel emlékezik meg naplójában Győrről és Sopronról s azt irja, hogy Franciaországban is kevés olyan vidéki város van, amelynek polgárai annyira műveltek volnának és a közügyek iránt annyi érdeklődést tanúsítanának^ mint e kis magyar városok. A város polgárságának az általánoson felülemelkedett műveltsége hozta be ez öreg város falai közéi a modern szellemet, a közügyek iránti meleg érdeklődés pedig a város szeretetét és a haladni akarást. A reformeszmék itt termékeny talajra találtak. A túlnyomóan németnyelvű városban megindult a magyarosodás, lelkes visszhangra és pártolásra talált minden nemzeti ügy, akár Akadémia, akár nemzeti színház vagy más legyen. Széchenyi alkotó munkaláza tüzelte e város férfiait s a nagy akarások munkára értek, amelyekkel megindult e város a haladás útján új élete felé. Döntötték a bástyafalakat, városrészeket rendeztek, utcákat, tereket nyitottak, építkeztek, vizeket szabályoztak, gátakat emeltek', a közvilágítást rendezték, sétányokat létesítettek, csinosították! a várost, gőzhajózást vezettek be, sőt már gőzvasűtról is ábrándoztak. A városi életnek központja természetesen a maglstratus volt, de a külső tanácsban ülő hatvan személy urak szivesen támogatták .a nemes magistratust haladó munkájában, s ha sajtó nem volt is, a város érdemes polgárai el-eldiskuráltak a város ügyeiről. Az öreg Vigadóban, vagy az újvárosi Drengbesser-kávéházban, a szemben lévő Arany Bárányban, vagy a belvárosi Bárány-fogadóban, akár