Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Gálos Rezső: Kuncz Jenő

kész, pompás épületet, amelyet Kisfaludy Irodalmi Körnek mondunk. Hogyha a mi Körünk termelő mezőin minden szántó-vető cselekedetét akarnám leirni, akkor gyöingédtelen volnék iránta, mert szerénységét bántanám; — de fölösleges munkát is művelnék, mert az a valóság, hogy annyi idő óta szorosan körülötte vagyunk — a legékesebben szóló megemlékezés munkájáról. Äz évkönyvekből, Körünk történetéből látják Önök, hogy közöttünk nem volt kitartóbb, áldozatrakészebb barátja és tiszttarója a Körnek, mint Ő. Tapasztalatainak érett bölcseségét, munkaerejének

1 java részét, a (magyar szellemi életnek erre a kis oltárára rakta. Látták önök kedves Társaim £zt is, hogy tanácsaival, útmutatásaival, bátorításaival, egyenes kritikáival égy irányba ható programmot adott Körünknek. Sokan ismerik közülünk ígyőri és ménfői otthonában, mint házigazdát, igaz magyar urat; a barátság fehér asztalánál a bohémet, aki könnyű alkalmat adott a szivek őszinte megnyilatkozására. Volt alkalmuk megismerni a lelkes Úrnőt, aki a ház urával, családjával együtt versenyezve halmozta cl vendégeit kedvességgel, meleg szeretettel. Kevés olyan házat találtak Önök, mint az Övé, ahol vidám, kellemes élcelődéssel fűszerezett és meleg kedélyű lelkülettel nyújtott vendéglátást élvezhettek. Kedves Társaim! Tapasztalják Önök is, hogy lelkének kisugárzása a mély és nemes kedély volt mindig, amely jó szivéből, gazdag elméjéből és kivételes memóriájából sugárzott. Könnyen barátkozott, közlékeny ség ével mindenkit bőven ajándékozott meg. Ez a tulajdonsága sokszor egyetlen melengető, világító, fölvillanyozó erőnk volt. Érzelmeit mindenkor cerimóniák nélkül osztotta meg Önökkel; ezekből áradt az a meleg vonzódás, amely összekapcsolt bennünket, s amely vonzódásból a kölcsönös szeretet fejlődött ki. Sokszor bámulhatták verőfényes napjaiban, hogy a tudás, a jó kedély, a méltóság, a kellemesség, a klasszikus műveltség, európai kultúrával és erős hazafiasságával hogyan ölelkezett Benne és hogy ez a harmónia milyen gazdaggá, tanulságossá varázsolta a Vele való társas érintkezést. De ha a beszéd fordulata úgy kivánta, tréfáit az éle sójával csipőssé is tudta tenni, sőt, ha szükségét látta, mennyköveket is hordozott a nyelvén. Igen tisztelt Tagtársaim! Nem tudom, hogyan beszéljek Önöknek a munkának arról a dandárjáról, amelyet irodalmi körünk megalakulásától kezdve végzett. Beszéljek az alapszabályok, felhívások szerkesztésével, a taggyűjtéssel, ügyvitellel kapcsolatos munkákról, amelyeket, mint titkár teljesített. Vagy; arról a ma is érvényben levő nagyvonalú programtervezetről, amellyel főtitkári működését megkezdette? — amelyben irányt mutat a Kör irodalmi munkássá-