Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Gálos Rezső: Kuncz Jenő
Elnökünkről. — Levél a Kisfaludy Irodalmi Kör tagjaihoz. — Győr, 1934. január 21. Kedves Tagtársaim! Ha nem tiszteltek volna meg azzal a bizalommal, hogy Kuncz Jenőről, irodalmi körünk elnökéről emlékezzem, akkor is tartozó kötelességgel számolnék be Önöknek árról a negyedszázadról, amelyet jegyző, titkár, főtitkár minőségemben mellette töltöttem. Ha a [megbízás azt követelné tőlem, hogy elnökömet szembedicsérjem, erre nem is tudnék vállalkozni, mert a megemlékezésnek ez! a módja nem találkoznék az Ő kényes Ízlésével. Sokkal jobban aggaszt az a körülmény, hogy a Kör minden tagja éppen olyan jól, vagy] még jobban ismeri elnökünket, mint én és így az én gyöngeségem alig tud méltóképpen megbirkózni a rám bízott feladat fontosságával. Engedjék meg tehát kedves Tagtársaim, hogy dicséret és ünneplés helyett, minden pátbosz nélkül, egyszerűen és közvetlenül, emlékeket gereblyéljek össze;, s /éppen úgy terítsem Önök elé, mintha magamnak adnék számot arról, amit Kuncz Jenőben láttam, és azt a naplóm számára írnám le. Már most megemlítem, hogy a Kisfaludy Irodalmi Körön kívül, munkásságának voltak más területei is, a közigazgatás 1 , a politika, a hirlapirás széles (Sivatagjain és oázisain, —> ám ezek az én megbízatásom határain és megítélésem körén kívül esnek. Bármilyen nagyok is az ott .szerzett érdemei, azoknak méltatását szakavatott tollra kell hagynom. , • Én csupán az irodalmat művelő és szerető Kuncz Jenőről beszélek, aki a Múzsákkal való társalgásával megszépítette gondolatait, életét, hivatalos világát; aki a Múzsákat behívta otthonába. írószoba jábai s (az akták (alatt mindig volt egy-két fiókja, amelyben a költészet elhintett virágszirmai, rózsaszinü [álmokat éltek. Kedves Társaim! Meg kell vallanom, hogy most, amikor mélyebben nézek Elnökünk lelkébe, munkás életébe, annál bizonyosabb leszek abban, hogy az igazság, amellyel Róla szólni szeretnék, nemcsak megfér azzal a szeretettel és tisztelettel, amely huszonöt éven át hozzá fűzött, hanem inkább támogatják azt, úgy, hogy feladatom így megkönnyebbedik. Minél föllebb hágunk, a látóhatár annál szélesebb lesz. Minél jobban kutatják, részletezik Önök a Körünk életéből lefolyt negyedszázad alapvető munkáját, annál büszkébben mérhetik meg Elnöikünk érdemeit: azt a munkát is, amit befejezjett s azt is, amit mindnyájunk számára kijelölt. Útjában nem lát senki romokat, hanem épületre szánt alapköveket, erős fundamentumot és falakat, s egy
