Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lovas Elemér: Sírrablás

nagyon messze van tőle. Fájdalmas az ilyen kérdés, de okulásul is szolgál, akár az operáló orvos vágása. EJ készülök a rajzzal, a jegyzetezéssel. A koponyát és a tárgyakat becsomagolom. — Hát ezt nem tetszik nekem adni? — kérdi a homokbánya tulajdonosa. — Mit? — kérdezem. A koponyát? Hiszen a mult héten még a félszerbe sem tehettem be egy koponyát, annyira félt tőle. — Az akkor volt. Tessék rá emlékezni, hogy csak azokat a tárgyakat Ígértem oda, amelyikből nekem már van. Az apró vacakok most nem is kellenek. Most a koponya kell. Legyen az én sublótomon is egy, mint a tanár úrén. Hát így vagyunk. Már nem fél tőle. Már megszokta. Kovács is előkerül a bánya aljáról. — Mikor lesz a temetés? — Miféle temetés? — Hát ézé a halotté, meg a többié. Csak illenék őket tisztességesen eltemetni, ha már megzavarta síri nyugalmukat, meg ki is rabolta őket. — Hát azok csontjai hol vannak, akiket kend raboltk£ebédidő alatt? Azokat is eltemessük? Különben is pogány volt ez valamennyi. Kovács morogva odébb áll. Néhány perc múlva, mig én tovább vesződöni a kiásott emlékekkel, jön a tulajdonos. — Kovács megy, — mondja. — Hova? — Nem dolgozÍK nekem tovább. Azt mondja, hogy itt eddig ő parancsolt, de úgy látszik, hogy már ő nem bányamester. Ö így nem marad. — S 'maga mit mondott neki? — Elengedtem. Kovács csakugyan megy is már. Vállán a lapátja, oldalán lötyög a vászontarisznya. Megy. Csak úgy jönne vissza, ha a gazda engem menesztene. De erről szó sem lehet. A gazda is kincseket remél, s bennem mégis jobban megbízik. Kifáradtam. Ledülök a búzatábla iszélébe a forró júniusi délutánon. Közvetlen a fejem fölött sárga buzakalászok ringatóznak. Virít a pipacs. Búzavirág niegi szarkaláb egészíti ki a hangulatot. Ä magasban pacsirta hangoskodik. Közben tompa zuhanással omlik le a homokpart. János, az első legényből előléptetett új bányamester lelkesedéssel döntögeti a partot. Egy ilyen zuhanás után tétlenségemre eszmélek. Laci valahol tücskészik. Kézbe veszem kis katonaásómat, hogy én is segítsek a part szaggatásában. Hátha így hamarabb akadunk új sírra. Kocsi fordul be a bányába. Szép szál férfi hajtja a lovakat. Mellette a bakon apró gyerek alszik. Elém kanyarodik. Cserkészinges sportruhámban ott állok a part tetején. Mikor látom, hogy hozzám hajt, széles partszegélyt kezdek körülásni. S mire ráteszi a lovak fejére az abrakos tarisznyát, már le is csúszott egy jó kocsiravaló építőhomok.