Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Lovas Elemér: Sírrablás
Leugrom a partról, és kis lapátommal szórni kezdem a homokot a kocsira. Ä kocsis lassan a markába köp, s marokra fogja a kiskaputáblának beillő lapátot. Lesajnálva ( néz rám. — Nem nagy az a lapát? — kérdi rakodás közben. — Ennyi fizetésért ez ás elég, — felelem én. — Mennyit fizetnek? — Szinte semmit. — Az igazán nem sok. Rakodunk. Közben szóba kerül a gyerek. Megtudom, hogy három éves. Délelőtt az anyjával van, mert főzés közben az is ráér a gyerekkel vesződni. Délután a bakon az apja mellett, mert akkor az asszony a kis földön dolgozik. Megtelt a kocsi. Leülünk pihenni a homokkupacra. A kocsis előkotorássza a bukszát, hogy fizessen. Hozzátesz husz fillért a homok árához. — Itt a pénz. — Csak János, a főbányász, veheti át. — Aztán mért? — Mert ő a bányamester. — Hát akkor itt Van ez a hatos, ezt magának szántam. — Köszönöm szépen, de inem fogadhatom el. Az is Jánost illeti. — A Jánost? De hiszen maga segített nekem. A Jánosnak ehhez semmi köze. — Hiába, itt minden a bányamesteré. — Főtisztelendő úr, — ordítja János, — sírt találtam. Én ész nélkül ott hagyom a jó embert. Futok Jánoshoz. Megfeledkezem az eddig játszott szerepről. Már csak a sír érdekel. Laci is előkerül a 'búzatáblából. A gazda is ott van már János mellett. Hátha épen most kerül elő a nagy kincs. Lázasan fogunk az ásáshoz. Közben eszembe jut Gabi, s érezve saját izgalmamat, már meg is bocsátok neki. Holnap újra kihivom. — Ejnye, hát pap az úr? — hangzik fölöttem a kérdés. Ä kocsis áll ott, bámulva néz rám. — Hát kinek gondolt? — Azt láttam, hogy nem a magunk fajtájabéli. De hogy pap, azt nem gondoltam. Legfeljebb gyenge bélistásnak tartottam. Nevetünk rajta. S mikor fizet, a husz fillért mégis Jánosnak adja. Mert őt is megfizetik a munkájáért, ő sem fogad el olyan segítséget, amelyet nem viszonozhat. Inkább fizet. S én mondtam, hogy Jánost illeti a husz fillér is. Közben jó mélyre jutunk. A csontoknál vagyunk már. Laci szeme hirtelen felcsillan. — Osztályfőnök úr, látja ott azt a kis poharat? Azt nem adjuk oda a gazdának. — Mit akarsz csinálni? — Kilopom innen. A (gazda még nem látta, de nem is látja meg, azt fogadom.
