Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Gálos Rezső: Kuncz Jenő

és szeptember 27-én vette feleségül a hercegprímás pénztárosának, Gramling Jákónak leányát, Franciskát — a mi kedves Nagyasszonyunkat. Szépen indult hivatali pályája nem folytatódott olyan lendülettel, mint ahogyan 'kezdődött; de ennek Kuncz maga volt az oka. Sem az árvaszékhez nem akart átmenni, ha üresedés volt, sem vidékre nem akart menni főszolgabírónak, pedig (különösen Pannonhalma nagyon szivesen látta volna — megmaradt a központban és 20 esztendőn át volt aljegyző, ha közben megkapta |is a tb. főjegyzői Cimet. Várt és várt. 1910. októberében végre a vármegye főjegyzője lett s mint ilyen dolgozta végig fáradhatatlanul, el nem lankadó munkakedvvel a világháború esztendeit, egészen a proletárdiktatúra kitöréséig. Ä kommunisták rövidesen kitették hivatalából, még lakásából is elvettek két szobát. Ezért (édesanyjával és Edit leányával ménfői szőlejébe vonult ki, az Ekker János örökébe és ott várta be a kommunista világ végét. Augusztus 14-én vehette át újra hivatalát. .Mikor Németh Miklós alispán nyugalomba vonult, Győr vármegye közgyűlése — 1920. októberében — ismét egyhangú felkiáltással, Kuncz Jenőt, a megyének valóban aranytollú főjegyzőjét választotta meg alispánjává. így lett Kuncz Jenő a történelmi Győr vármegye utolsó alispánja. ; Ugyanebben az időben választotta öt meg a Kisfaludy Irodalmi Kör elnökévé. A proletárdiktatúra bukása után céltudatosan vezette a Kör munkásságát a nemzeti ideálok irányában, nagy lendületet adva a Kör munkásságának és jelentőségének. Az alispán és az elnök egy ember volt: a hazafi, aki lángoló lelkesedéssel küzdött a trianoni Magyarország uj feladataiért. Hét esztendeig állott még (mint alispán a vármegye szolgálatában. 1926. január elejével harminchat esztendei szolgálat után nyugtlomba vonult. A vármegye közönsége, maga a megyéspüspök, a pannonhalmi főapát, mellettük Erényi Károly mosonszolnoki esperes és Csemez István kormányfőtanácsos nyomatékos, erélyes beszédekkel kívánták Kuncz Jenő visszatartását. Felszólalásaik méltó dicséretei voltak egy kiváló egyéniség értékes pályájának. A közgyűlés egyhangúlag kívánta, hogy Kuncz Jenő maradjon meg a vármegye szolgálatában — mindennek nem lett foganatja. Politikai pályájához tartozik még, hogy Győr sz. kir. város törvényhatósági bizottságának egy ideig tagja s a keresztény községi pártnak el nőiké volt. Az utóbbi időben ettől a közéleti szereplésétől is visszavonult. De amiért mi ünnepeljük, az elsősorban kulturális és irodalmi tevékenysége. A jogászkora óta félretett irói tollat 1890-ben, mikor a vármegye aljegyzője lett, újra kezébe vette, s már ebben az évben s ettől kezdve szakadatlanul munkatársa volt a Győri Hírlapnak. Cikkei a legváltozatosabb témákról szóltak. Ilyen volt Egy hid, mely nem kell senkinek. Szólt pedig a sövényházi vámos Rábcahidról, amely miatt a Rábaszabályozó Társulat és a vármegye között kiélesedett az ellentét. Azután hosszabb cikksorozatában ismertette a közutakról és vámokról szóló 1890. I. t.-c.-et, majd a