Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Klemm Antal: A magyar szórend alapjai

törvény alól való kivételeket és igyekezett ezeket megmagyarázni. Nevezetesen Kjcska kimutatta, hogy a Fogarasi-íóAe. szórendi törvény csak az u. ;n. kirekesztő kifejezések mellett érvényesül (pl. Nem én téptem Jie / homlokodról, / Magad tépted le a / babért. Petőfi. Te csaltál meg), / (nem

1 én / téged. Népdal), a törvény alól való kivételeket pedig egységes szempont alá, az u. n. összefoglaló kifejezés fogalma alá foglalta. Ily kifejezések nem bontják föl az állítmánynak a legközelebbi bővítményével való kapcsolatát, mint a kirekesztő kifejezések, hanem inkább megerősítik a klapcsőlátót. Mind eljöttek. Az ördög is megszánná. Minthogy ily kifejezések az illető személyeknek, tárgyaknak stb. egész körét egybefoglalják, azért az ily kifejezések melleit használatos szórendet összefoglaló szórendnek nevezte el Kjcska. Ezzel megállapította Kicska a magyar szórend két főformáját: a kirekesztő és összefoglaló szórendet. E megkülönböztetés a mondat logikai tartalmán alapul. Ezek a szakaszok szavainak rendjére vonatkozó általánosabb szabályok. Maguknak a szakaszoknak rendjét nem lehet általános szabályokba foglalni. A szakaszok rendjét legtöbbször meg lehet változtatni a nélkül, hogy a mondat értelme lényegesen megváltoznék: A" kigyó marás-ellen, / mines jobb orvosság a' / kigyó-pornál. Pázmány Préd. 85. Nincs jobb orvosság a' / kígyó marás-ellqn a '/ kigyó-pornál. A kigyó-pornál / mines jobb orvosság a' / kígyómarás ellen. A szakaszok arányos elosztása nagyon függ a beszélő és az író stilusérzékétől, vizsgálata inkább a stilisztika, a nyelvesztétika kjörébe tartozik, mint a nyelvtan körébe. Végül megjegyezzük még, hogy a magyar mellékmondat szakaszainak rendje és a szakaszokon belül a szavak rendje éppen olyan, amilyen a tőmondatban, illetőleg annak szakaszaiban, ellentétben pl. a némettel, ahol a mellékmondatban az állítmány mindig a végére kerül. Klemm Antal.