Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)
benne a szavak és kifejezések tapadó gyengédsége. Valóban nehéz n.egmondani, hogy az egymást kiegészítő két gondolat egésze, vagy a részek aránya kedvesebb-e; vájjon a gondolat vagy a mondatszerkezet avagy talán a kifejezések és a stilus-készségek. b) Igy szemlélhetnénk stilisztikai szempontból a Szent Imrelegenda bármely gondolatát avagy nyelvtanilag minden mondatát. Mindenütt megtalálhatjuk ugyanazt a gondolatsúlyt, ugyanazt a mondatharmoniát, a tagozottságban a részek arányát, a kifejezésekkedvességét, szabatosságát és tömörségét. Ez utolsó helyen említett szabatosságra és tömörségre például idézzük a következő mondatot, melynek igazsága és gondolata egyaránt szoborszerű: (Emericus) maceravit ieiuniis (Sz. Imre) bőjtöléssel sanyargatta corpus, testét, animam pane verbi Dei saturavit. Isten igéjének kenyerével táplálta lelkét. A szabatosság, világosság, jóhangzás, dallamosság, ritmikus lejtés és tömörség szinte gyönyörű egybekapcsolódással igazolható ebben a mondatban, melyben a legendaíró kevés szóval hatalmas igazságot és neki megfelelő gondolatot fejez íki. Ilyen ez a másik is : Flammam portans in gremio, Lángot hordott keblében, non urebatur eius incendio Nem égett el hevében. Az ószövetségi szentírásban a Mózes-látta égő csipkebokor analógiáján nyugszik ez a biblikus gondolat, mely mély morális értelemmel — a megelőző dogmatikus gondolat nagy igazságához hasonlóan — ismét mélységes gondolatot fejez ki. E gondolatnak mondatszerkezete bensőleg tömör, formailag nemes, értelmileg világos, zeneileg kedves, ritmikailag dallamos. Itt is nehéz eldöntenünk, vájjon a gondolat önmagában vagy a mondat formájában avagy talán ennek stílusbeli szépsége érdemel-e több dicséretet. Ünnepiesen szép mind a három. c) A stilisztikai elemzés keretébe tartozik még a szemléletes kép azaz analógia is. íme egy újabb péld'a a Szent Imre-legendából: 1. Haec et quam plura virtutum 1. Szent Imre erényeinek ezen és signa, tamquam in secreto sok más bizonyosságáról, mementis cubiculo l ) conclusa, lyek lelkének mélyén elzárva penes sanctum Henricum tene- titokban rejtőztek : bantur : *) A secretum mentis cubiculum : az ész titkos kamrácskája, valamint az ampulla et odor unguentorum : kenetek edénye és illata — igen érdekes és szemléletes stilisztikai szépségek, képek; az író szép latin nyelvi ismeretéről tanúskodnak.
